Kultúrpart

2009. október 8.  16:34

Holnap kezdődik a Budapesti Őszi Fesztivál, amely már 18. éve színesíti meg októberjeinket, és amely mostanra Európa legrangosabb kortársművészeti fesztiváljai közé tartozik. A fesztivál első két napján zebraszínház, magyar performansz és flamand fizikai színház várja az érdeklődőket.

Színház az egész világ- ezt legalább Shakespeare óta tudjuk, hogy, de hogy ebbe a világba a gyalogátkelőhely is beletartozhat, az eddig senkinek nem jutott eszébe. Pedig a közönség adva van – a pirosban unatkozó autósok és a járókelők –, a téma szó szerint az utcán hever.

A BØF Zebraszínháza Budapest kulturális sugárútján, öt gyalogos-átkelőhelyen lesz látható a fesztivál első napjain. A csúcsforgalomban araszoló autósok előtt a zebrán átkelő járókelők most nem fognak elmenni egymás mellett.

A nagyjából egyórányi, akár 50-60 apró akcióból összeálló performansz nem titkolt célja a meghökkentés, de a szórakoztatáson túl komolyabb, társadalmi kérdések is terítékre kerülhetnek a fiatal színészek előadásában. Bár az előadás alapvetően az autósokra akar hatni váratlanságával, az arra sétáló járókelők is az esemény részeseivé válhatnak.


„Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. Az élő test mozgóképe érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.”

Mintha Nádas Péter színházi ideálját ültetnék át a gyakorlatba a koreográfusként, táncosként ismert Gergye Krisztián előadásai. Legújabb produkciója Nádas Péter drámatrilógiáját [Takarítás–Találkozás–Temetés] emeli a figyelem fókuszába. A Találkozás vegytisztán prózai formában, de élő zenei kísérettel, s a mozgásszínház eszköztárát erősen kihasználva kerül színre a Bárkában.

„Nádas történeteinek rendkívüli komplexitása és sűrűsége nehezen ábrázolható a színpadon – írja Gergye Krisztián. – Az a fajta kitárulkozás, amely ezeknek a szövegeknek a sajátja, a színházban gyakorlatilag nem lehet hiteles, mert egyrészt nincs kódunk a befogadására, másrészt nincs olyan fajsúlyos személyiség – és ez nem az általam foglalkoztatott színészek kritikája –, akitől elfogadnánk a lelki mélységek ennyire tömény megélését és felmutatását.

Ezért a Találkozásban megháromszorozzuk a szereplőket, hogy a történet különböző szegmenseire fókuszálhassunk. Noha a három pár ugyanazt fogja előadni, a saját személyiségükön átszűrt aspektusoknak köszönhetően reményeink szerint megtapasztalhatóvá válik a dráma rendkívül gazdag rétegzettsége.”


A nyers erő. Valahogy így lehetne összefoglalni röviden, hogy miről is szól a flamand sztárkoreográfus, Wim Vandekeybus legújabb produkciója. Az úgynevezett fizikai táncszínház nagymestere több mint húszéves társulatát, az Ultima Vezt szinte teljesen felfrissítette, hogy a nieuwZwart [újFeketeség] című előadás táncosait ne befolyásolja a test emlékezete, vagyis a korábbi Vandekeybus-koreográfiák jellemző mozdulatainak beidegződése.

A táncosoktól rendkívüli állóképességet, ügyességet és összpontosítást, sőt olykor a fájdalomérzet megszüntetését igénylő darab Peter Verhelst flamand író szövegét veszi alapul, amit a hazai közönség számára is jól ismert színész és táncművész, Kylie Walters tolmácsol a közönségnek.

A négy férfi és három női táncosra komponált koreográfia az ellenállás, a változás, a pusztítás és a fejlődés szavak hordozta tartalmakat járja körbe, miközben a fizikalitás legkülönbözőbb, szélsőséges formáival kísérletezik a Vandekeybustól megszokott fékevesztett virtuozitással.

A zenét Mauro Pawlowski jegyzi: a világhírű flamand rockegyüttes, a dEUS gitárosa triójával élőben kíséri a produkciót, további energiákkal feszítve az amúgy is meglehetősen erőteljes előadást. A megújult társulatban ráadásul két magyar táncművész is játszik, Mészáros Máté és Vass Imre.