„Az improvizáció lehet olyan, mint egy absztrakt festmény – egy szín itt, egy másik ott, egy szimbólum, néhány realista elem... Próbáld érzékelni a színpadot mostantól mostanáig. Cseppfolyóssá válni az impulzusaid számára, bármikor készen arra, hogy akármikor változtass. Nem kötelező klasszikus eleje-közepe-vége formákra törekedni. A bizonytalanság és a biztonságérzet hiánya természetes kísérőjelenségek, alátámaszthatják valami új megszületését. A legfontosabb a játék öröme és kockázata. Az elvárásom ebben a tanulmányban, hogy tágítsd ki saját személyes kifejezési formáid skáláját, és hogy saját magadnak kínálj valami – talán még ismeretlen – eszközt a szabad improvizációhoz.“ /Andreas Schantz/