Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2010. május 25. 21:45

Kultúrpart

A Barocco Rusticoban az élő és megújulni kész tradció jelenik meg.

A Duna Művészegyüttes évekre visszatekintő általános törekvése, hogy a néptáncot kiemelje a műfaj megszokott színpadi kereteiből, és összetett táncszínházi előadásokat hozzon létre.

Az elmúlt évek produkciói az autentikusság jegyeit hordozzák magukban, ugyanakkor innovatív szellemiségük, modernségük a mai színházi elemek egyenrangú társává emelik a néptáncot és a népzenét.

Az alkotók hagyománytisztelő módon közelítenek a népi kultúrához, ám e szövetbe bátran beemelik más korok, más műfajok elemeit, motívumait, gondolkodásmódját, esztétikáját.

Legújabb produkciójuk, a 2010. április 20-án bemutatott Barocco Rusticoban – akárcsak a Duna Művészegyüttes korábbi előadásaiban – a „holt” hagyományőrzés helyett az élő és megújulni képes tradíció továbbvitelére, átadására törekszenek.

Előadásukban azonban nem csupán múlt és jelen, hagyomány és kísérletezés, az autentikus néptánc és az újító művészi felfogást tükröző koreográfiák alkotnak elválaszthatatlan egységet, hanem a népzene és a barokk zene, a magyar néptánc és a barokk világa is.

Vivaldi műve által ihletett előadásuk zenei anyagában. A négy évszak és a barokk hatására formálódó erdélyi népzene fonódik össze. E parasztbarokknak is nevezett zenei stílust Vivaldi emelte be az udvari zenébe, ugyanakkor Fabio Biondi A négy évszak-interpretációja olyan nyers erőt, dinamikát és puritánságot áraszt, amely hangulatában és sodrásában a népzenéhez hasonlítható.