Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2009. december 6. 06:22

Aggod Zsuzsa

A New Yorkot alapító hollandok magukkal vitték a náluk december 6-án püspöksüvegben körmenetelő, ajándékosztogató Szent Miklóst, aki sajátos jellemfejlődésen ment keresztül Amerikában. Piros kabátba bújtatott, joviális, mégis tekintélyt parancsoló, termetes apafigura lett belőle, akinek ünnepi forgatókönyvét és karakterét gyermekvers- és slágerszerzők írják.

Mikulás (és archaikus/szekularizált ikertestvére, a Télapó) alakja és személyisége több mint ezerötszáz éve formálódik, és bármily meglepő is, mai, „globalizált” formáját alig száz éve nyerte el – természetesen Amerikában.

Ezerötszáz éve, közel egy időben, két szentté avatott Miklós is élt: az egyikük az anatóliabeli Myrában, a másik a Pinorában. Mindketten sok jót cselekedtek a rászorulókkal, és szájról-szájra keringtek a legendák csodatételeikről, de az előbbiről többet tudunk, hiszen a 346. december 6-án elhunyt myrai Szent Miklós a görögkeleti egyház máig legtiszteltebb szentje – az ő tiszteletére lett ez a nap Miklós napja.

A kora kereszténység idején Miklós egyre növekvő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyerekek, a hajadonok, a kereskedők, a hajósok, az utazók, a koldusok, és még számtalan csoport védőszentje lett. Nem is csoda, hisz legendáriumában találunk a kéményen át arannyal teli zsákocskával megajándékozott, kandalló mellett harisnyát szárító hajadonokat, feltámasztott megölt gyermeket, és kirakott cipőcskékbe tett apró ajándékokat is.

Szent Miklós hírét Amerikába a New Yorkot megalapító, nagyszabású Miklós kultusszal rendelkező holland bevándorlók vitték el és terjesztették.
Hollandiában a papnövendékek már az 1300-as években felvonulást tartottak december 6-án Miklós tiszteletére, és adományokat gyűjtöttek az egyház javára. A püspökruhába bújtatott, Szt. Miklóst megtestesítő diák később ajándékokat osztott jó tanuló társainak, a rosszakat pedig jelképesen elnáspángolta.
Mikulás kísérője Fekete Péter lett - talán el tudjuk képzelni, hogy a gyarmatosító hollandok miért képzelték feketének ezt a figurát. De fekete arcú az általunk kedvelt krampusz is!

A Mikulás száz év alatt a szikár, püspöksüveges jótevőből vidám, testes, piros ruhás ajándékosztóvá változott Amerikában, aki nem feltétlenül ad ingyen, néha mérlegeli is, megérdemelt-e a jutalom.
Először Clement Clarke Moore vette le a szülők válláról a terhet, és 1823-ban megjelent verses meséjében (A Visit from St. Nicholas) jól megírt forgatókönyvvel szolgál Mikulás érkezésének kulisszatitkairól.
Ehhez jött a Coca-Cola borittas arcú, csupa jókedv reklámfigurája, minek köszönhetően az 1900-as évek elején az óvilág egy testet öltött, barátságos, szorgalmas és halhatatlan, a Coca-Cola piros-fehér színeiben pompázó ajándékosztót kapott vissza Amerikától, akinek ismerjük minden egyes lépését.
Ez a személy a nálunk krampuszokkal járó Mikulás vagy Télapó, aki magyarországi leveleit nagykarácsonyi postafiókjába irányíttatja.

Furcsa, de december 6-án nem mindenhol jön a Mikulás, nem készítenek kifényesített csizmát az ablakba a gyerekek, és nem kapnak ajándékot sem.
Angliában és Amerikában például 25-én éjjel jár Santa Claus, és teszi a kandalló fölé erre a célra fellógatott zoknikba az ajándékokat.
Van olyan hely is, ahol január 6-án kapnak csak ajándékot a gyerekek.

Az ajándékosztó segítője is vidékenként, vallásonként változik: hol krampusz, hol kobold, kismanó, Fekete Péter, angyal vagy hópelyhecske. A krampuszt a németektől "kaptuk": ez a figura ma már azért ugrabugrál a Mikulás körül, hogy oldja az ünnepi feszültséget, de régen komoly elrettentő hatása lehetett a gyerekek körében.

Mostanra kibogozhatatlanul elmosódott a különbség a Mikulás különböző megtestesülései között. Bármennyire meglepő is, az angol wikipédia oldalon Santa Claus magyar neveként Jézuska és Kis Jézus is szerepel a Mikulás és a Télapó mellett.

Egy a lényeg: decemberben valamikor mindenhová eljut ez a kedves, mégis tiszteletet parancsoló apafigura.

Hogy áthidalják a különböző helyeken használt nevek és az ajándékosztás dátuma közti anomáliákat, az egyszerűség kedvéért november végétől karácsonyig bármikor meglephetnek minket egy kis szaloncukorral és tréfás kérdésekkel a piros ruhás, vattaszakállú, joviális úriemberek, sőt, a Déli pályaudvar aluljárójában a kéregető anti-Mikulással is találkozhatunk.