Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2009. július 29. 15:45

Szálinger Balázs

Hogy a hiszti elül-e vagy sem, még nem lehet tudni. Egyelőre nyugvópont van, használjuk gyorsan néhány világos mondatra. Nagyon nem a koncertről szól, nagyon nem a fociról. Hanem a jó kis magyar érzéketlenségről.

Pár napja áll a cirkusz a pesti Madonna-koncert kapcsán. Az alaphelyzet a következő: az augusztus 22-ére a Kincsem Parkba meghirdetett (és már 18 ezer jegyvásárló által arra a helyre megszavazott-elfogadott) Madonna-koncertet a Park vezetőségének (mély) egyetértésével a szervező produkciós cég (Live Nation) a Puskás Ferenc Stadionba (hadd nevezzem a továbbiakban Népstadionnak, ahogy Puskás Ferenc maga is) álmodta újra. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) azonnal lépett: egy bő héttel később fontos világbajnoki selejtező mérkőzéseket játszanak ott, a gyep meg olyan dolog, hogy ha több tízezer ember letapossa, nem nő ki egyhamar a válogatott huszonkét szép szeméért. A szervező cég garanciát vállalt egy pár napon belüli teljes gyepcserére, majd mindenféle harmadik szereplő meghallgatása bejelentette a Népstadionnal kötött szerződést. Mint a Live Nation mondja, a Stadion mellett az szólt, hogy a lelátókról jobban látható a koncert.

Itt tartunk. Namost, mivel a gyepcsere az ígéret szerint megtörténik, az MLSZ meg még mindig pattog: a jelek szerint nem föltétlenül csak és kizárólag arról szól a történet, hogy lehet-e koncert után focizni vagy sem. Benne van ebben a magyar körülmények ismerete (nem fordult még elő, tehát senki nem hiszi el, hogy valóban újragyepesítenek), a tapasztalat (a Rolling Stones és a Robbie Williams-koncert után is válogatott meccsek voltak, égett a pofánk a pálya miatt, az egyik meccset át is kellett tenni egy kisebb helyszínre), a magyar futball és futballvezetés frusztráltsága („nehogy már egy popsztár kilakoltasson minket a nemzeti stadionból”). És benne van az is, hogy az MLSZ valóban 60-70 milliót költött idén a létesítményre, hogy még többen biztathassák szeptember elején a csapatot.

Először is: a popsztár menedzsmentje a szervező céggel szerződött, akárcsak a másik oldalról a jegyvásárlók. Az eladott jegyeken a Kincsem Park szerepel, mint helyszín. A rendező cég ne most jöjjön rá, hogy a Kincsem Park helyett mégis a Népstadion alkalmas a koncert lebonyolítására, a rendező cég ne kapkodjon, ne ostobáskodjon, mert tízezrekért felel, és az országimidzsnek se használ ez a töketlenség. Ha arról van szó egyáltalán. Mivel a Kincsem Park korábban se volt alkalmasabb a koncertre, most viszont ez az egyetlen érv a Népstadion mellett, az érvelés túl átlátszóan ostoba. Feltételezve, hogy aránylag okos emberek vezetik a Live Nationt, akik ezt átlátják, sajnos kénytelenek vagyunk másra gyanakodni. Nem fogynak a jegyek, mi? Megijedt a Kincsem Park vezetősége a takarítástól, mi? Megijedtek a pár héttel ezelőtti marseille-i balesettől, mi? Büdösek a lovak? Mi van a háttérben, testvérek?

Hogy valami van, az elég világos – csakhogy ennek az árát részben majd megfizeti a magyar futball, abba úgyis bele lehet törölni a csizmát, tekintélye a béka segge alatt, az MLSZ vezetője pedig közutálatnak örvend, amint megszólal az ügyben, máris egy pont ide. A gond az, hogy ennek a gondolkodásnak a sikere máris látható az utcán: mit ugatnak, játsszák le a válogatott meccset máshol, különben is nem mindegy, hol veretik porrá magukat? Örüljünk, hogy ott vagyunk a világ koncerttérképén. Ami egyébként tényleg örvendetes, de az ügy nem erről szól: Madonna nem ellensége a magyar labdarúgásnak.

A magyar mentalitás annál inkább. Ahogy a balszélsőnk leveszi a labdát, és kipattan róla, már abban is benne van Mohács és Arad. Amint jól veszi át, egyből Mátyás királyra és a dicsőséges tavaszi hadjáratra gondolunk. A vége pedig többnyire az, amit tudunk: Mátyás meghal, a válogatott kiesik – de mi szeretünk arra hivatkozni, hogy „volt egy Mátyásunk” és hogy „volt egy erős húsz percünk”. A sors viszont úgy hozta, hogy pont most, amikor az ország rémes mentális állapotban van: valóban komoly (az ellenfelek által is komolyan vett) esélyünk mutatkozik egy nagy kiugrásra. Lehet persze, hogy csak a sorsolás kedvezett, és a gyöngébb ellenfelekkel találkoztunk előbb (korábban ellenük sem sikerült), de most tényleg néhány (hazai!) meccs választ el minket a világbajnoki részvételtől. Attól, ami 1986 óta nem jött össze.

A gond szerintem legfőképpen szervezeti: a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet, amely dönt a Népstadion bérbe adásáról, szintén a profitot hajtja, és elfelejti, hogy mi a neve. Ne feledjük: a sajtópolémia már zajlott pár napja, amikor a Live Nation megígérte a gyepcserét. Ez a pár nap fáj igazán: a Népstadionról döntő hivatal hajlandó volt tárgyalni a garanciavállalás nyilvánosságra kerülése előtt is az intézmény átadásáról. És ez az ígéret a három-négy napon belüli gyepcserére… ha beváltják, az se biztos, hogy jó: könnyen lehet, hogy 26-án, azaz négy nappal a koncert után a magyar bajnok Budapesten lesz kénytelen lejátszani a Bajnokok Ligája-főtáblára jutásért vívott párharc hazai meccsét. Mondani se kell: tök véletlenül itt is évek óta nem látott esély van a komoly nemzetközi sikerre. Ha nem sikerül négy napon belül használhatóvá tenni a Népstadiont, a Live Nation vajon kárpótolja-e anyagilag a Debrecent azért, hogy 30 ezer jegy helyett mondjuk 15 ezret tud csak eladni azért, mert egy másik NBI-es együttes kisebb pályájára kényszerül? A különbség sok tízmilliós.

De minden számolgatás és okoskodás helyett talán annyi is megtenné, hogy megrázzuk magunkat, és azt mondjuk: mi van? Magyarország 1953-ban épített egy stadiont, amit a népről nevezett el, aminek az építésében (oké, néhány pr-fotó erejéig, de nem ez a lényeg) az Aranycsapat tagjai is részt vettek. Ezt a stadiont nem a kor KGST-popsztárjainak építették, hanem sportcélokra. Ne akarjunk kommunizmust, hogyne, de abban az időben (és még jó ideig) a Népstadion felügyeletével olyan hivatalnokok foglalkoztak, akiknek rémálmaiban se fordult elő a helyzet, hogy a sportcél másodlagos lehet. Mért fordult volna elő? Hiszen a Népstadiont bízták rájuk. Ennyire egyszerű.

Olcsó a pedagógiai faktort előhozni, de megteszem: a Madonna-koncert hatására néhány tinilány esetleg új kézmozdulatokat vezet be a reggeli, tükör előtti popsztárkodásba. Egy komoly magyar futballsiker hatására kisfiúk kezdenek reggelenként futni. Mindemellett: tényleg, de tényleg… hát ott van a Hajógyári Sziget. Sok tízezer néző elfér, zajterhelésileg sokszorosan tesztelt, és egyáltalán nem égés Magyarországnak. Vagy a legelő Gyál mellett. Ha más nincs. De mondom… egyelőre hinni kell ebben a gyepcserében, aztán meglátjuk.

A Live Nation sajtósa érvként azt is mondja, hogy világszerte felváltva használják a stadionokat futballmérkőzésekre és egyéb rendezvényekre. Ebben igaza van, és ne is hozzuk fel, hogy nálunk más világ van – tényleg ne legyen más világ, legyen piacgazdaság, ezt akartuk, nem jó, de nincs jobb. Csakhogy egy kis tapintatot, azt várnánk. Mert ez a kőkemény, minden érdeket lesöprő, becsukott szemmel nyomulós viselkedés a tőkének tényleg azt a jó kis kommunista olvasatát hozza elő, amivel évtizedeken keresztül riogattak.