Egy húszéves fiatalember beszámol a mindennapjairól. Ő maga is látja, hogy baj van, ha sokat iszik. A rossz nyelvek szerint Sándor rohadtul nem bírta az alkoholt, de nem úgy, hogy hamar elfeküdt, hanem egyszerűen beteg lett tőle, tehát nem ihatott. Ezt mi nem tudhatjuk teljes bizonyossággal. A korai Petőfi egyik jellegzetes csajozós slágerével állunk szemben, minimál-hangszerelés, annál nagyobb lendület és kölykösség - minket a korai Beatlesre emlékeztet, de akár a korai Supergrass is eszünkbe juthat.
A hedonizmus oldalán állva adja a hedonizmus kritkáját, saját magát figyelmezteti, hogy le kéne állni - de tökéletesen tudja, hogy ez az egész aktus nagyon vonzó.
Korai kislemezsláger, a piac már-már észreveszi, egy normális országban eljut a kislemezlista 7. helyéig, bár a következő hetekben 14., 19., 28. helyen látjuk. Utolsó két sor: remek, önironikus szakmázás.

A vidéki gyerek beszól a pestieknek - mi egy kortárs dunaújvárosi együttes énekesének szájába adnánk ezt a kis fricskát.
Sándor Pesten se szégyelli vidékiségét: sokkal inkább magára írja, és beront az Astoria Hotel méregdrága kávéházába. A cifra népség tapsolni kezd: ez ám az őserő, ez az, erre vártunk. Talán hülyét csinálnak magukból, de látják, hogy a kölyök roppant tehetséges, jobban teszik, ha tapsikolnak, mert úgy néz ki, hogy ez még húsz év múlva is itt lesz. (Az igazi főváros persze Pozsony, Astoria sincs még, de Petőfit ez ne érdekelje.)
Önirónia itt is: én már pesti vagyok, leporoltam magam, és van jogom ahhoz, hogy beszóljak. De azért jó, ha tudjátok: nekem van jogom egyedül, mert máshonnan jöttem. Társadalmi téma, az intragenerációs mobilitás frappáns megjelenítése. A Sziget-koncerten a kultúrantropológus- és szociológia-hallgatók csettintenek legnagyobbat rá. Skandálós-üvöltős sláger, emblematikus refrénnel. Kislemezként 13. helyezés, viszont Sándor brandje stabilizálódik. Alakul.

Itt már semmi irónia vagy pajkoskodás: a fő eszköz a megsemmisítő gúny. Iszonyatosan karakteres és agresszív szövegvilágú sláger, lehetetlen a súlya alól kibújni: mindenkinek van róla véleménye, és az ember vagy a vadvirág oldalára áll, vagy kényszeresen azt mondja, hogy ezt azért nem kéne. A boldog pestiek testvérslágere, a tenyészértelmiségi ítészek, akik találva érzik magukat, fanyalognak, és önismétlésről beszélnek a backstage-ben. Cikkezni már nem mernek, mert a Petőfi-jelenséggel egyre inkább számolni kell: a dal a kislemezlista 2. helyére pattan, és öt hétig (!) tartja magát a Top 10-ben. Az eddigi legnagyobb eladási siker, nemzedéki sláger, amolyan Supergrass-féle Allright, amire később meg majd úgy hivatkoznak, hogy utoljára ez volt az igazi.  A széles közvélemény is kezd felfigyelni az új sztárra, akinek véleménye van, indulatai vannak, öntudata van, hátországa van, közönséget teremtett, vezetni is képes azt - és mindehhez megvan minden technikai adottsága is. Van hova visszaesnie.

A Felhők című unplugged album egyetlen, kislemezre másolt felvétele. A pszichedelikus korszak csúcsműve. Félelmetes, hátborzongató, beszélő viszonyban sincs a hagyományos dalszerkezettel, a sláger fogalmával. A vájtfülűek szintemelkedésről beszélnek a siker utáni elbizonytalanodással kapcsolatban, a tiniközönség viszont morcos. 11. hely a listán, majd azonnal ki a húszból.

Amolyan visszahozó kislemeznek szánt dal - újra elektromos gitárral. Felnőtt, megkomolyodott a mi Sanyink, a Felhők óta határozottan komolyabb, férfiasabb jelenség. Ez a dal megint csak két síkon mozog: ha innen nézzük, egy arisztokratának szánt hízelgés - ha onnan: annak csodás példája, hogy egy (nem öntudatos, hanem) bölcs és önérzetes ember hogyan áll azokhoz, akik nem önerőből, hanem születés jogán szereztek nevet, nőt, könyvtárat. csavaros szöveg, nyilván Telekinek is tetszett, mert dörgölőzésnek fogta fel. Néhányan viszont átláttak a szitán: a sehonnai, sárból jött senki valakivé lett, és ezt a zárósorokban nyilvánvalóvá is teszi. Vállon veregeti a buta grófot, jól van, tesó, azért bírlak, még ha nem is értél el  semmit . Kislemezlista 9. hely, de azonnal elindul lefelé. A kiadó kicsit ideges, nyári slágereket akar, de még nem szól.

Egy-két év alatt a rajongók is felnőttek Petőfi kezelésében, és lassan elfogadták, hogy a popslágerek, slágertréfák korszaka egyszer és mindenkorra elmúlt. A Beatles White Albumánek világához lehet mérni ezt a pályaszakaszt: a lendület helyére viszont nem puszta rutin került, hanem olyan zseniális finomságok, amelyek mégse tűnnek keresettnek. Az első két szakasz egyedülálló, örökre arany betűkkel írandó slágert ígér: erős, kőkemény, dacos, maszkulin állítások ezek. Hogy nem vésődhetett mégsem a nagy Könyvbe, azért a harmadik szakasz, az igen pongyola, a kezdéshez nem méltó zárás a felelős. De gond nélkül rákerül a besztofra, mert a dal első kétharmada valóban olyan, amit senki más nem tud, csak ő. Petőfi Sándorral kezdenek az idősebb generációk is megbékélni: lehiggadt, megnyugodott a kölyök, ilyesmiket mondanak. Csak ők segítik a 10. helyre a slágert, de nem marad ott sokáig.

Az előző dallal említtetik párban: a Petőfi-életmű nem a legsikeresebb szakaszát éli, viszont művészileg nagyon fontos fejlődés megy végbe nála. A koldús sírja slide-gitáros szoció: Az elhagyott zászlónál rá szavazott új rajongók (leginkább csak lemezvásárlók, olyanok, akik a kesztyűtartóban tartják a lemez tokját, és hosszú úton Sándort hallgatnak - de koncertre sose mennének el) meg is maradnak a karámon belül, a korai tinirajongók meg mintha már csak nosztalgiából maradnának ott. Ennek az elviszesedésnek (ne feledjük: néhány év alatt ment végbe!) ellenére Petőfi még mindig az az ember, aki egyszer még a pályafutás alatt fog nagyon fontosat mondani, csak most más szépségek érdeklik.
A negyedik szakasz (Illyen a sors! egykor, életében / Szennyes rongyok lengedeztek rajta. / S íme sírját napkeletnek minden /
 Szőnyegénél szebb szőnyeg takarja) vitán felül a magyar nyelv valaha írt leggyönyörűbb négysorai között van. Ezt azok is elfogadják, akik egyre feszültebbek Sándor megkomolyodása miatt. Petőfit nem-hallgatni még mindig ciki, így a dal, minden slágerellenessége dacára a tekintélyes 13. helyen zár a listán. A kiadó A természet vadvirágához hasonló sikert követel, most már ki is mondja. Sándor viszont egyre inkább nyugatra tekint: a nyugati égen sűrűsödnek a felhők.

Végül a történelmi események teljesítik a kiadó kívánságait: Petőfi Sándor dühösebb, agresszívabb lesz, mint valaha. Szövegi finomságok, műhelymunka, tökölés, elbizonytalanodás félretéve: példátlan tabula rasa történik, a zenerajongók azt se tudják, hova kapják a fejüket, ilyen dübörgő rockslágert már nem vártak a kedvencüktől - illetve titkon várták, mégis lélegzetelállító, mi pattant ki a szemük láttára. A sláger a lista 1. helyén nyit, és a lista addigi történetét felülírva három hónapig tartja is magát. Érdekesség, hogy sokak szerint a kislemez B oldalán helyet kapott Nemzeti dal volt az, amely ezt az eufóriát kiváltotta - de a besztofra csak kislemez A-oldalas számok kerülhettek, ezért nem szerepel a válogatásban. A Nemzeti dal művészileg elmarad emögött, nem mondanánk, hogy Petőfi Coco Jumbo-ja, hiszen legyünk hálásak neki, tömegek szájába adott mozgósításra alkalmas jelszavakat, de azért na. Az országos győzelem ellenére Petőfi dicsfénye három hónap alatt megkopott: érdekes módon elvesztett egy képviselő-választást, és irigyei előjöttek a sötétből, kajánul tálalták a kudarcot, ami gyakorolt némi hatást a közönségre, nem nagyon tudták, hogy most trendi-e Sándor vagy sem. Elmondjuk: az, nagyon is az, de még mennyire, hogy az. Az Akasszátok föl a királyokat! utóélete szintén izgalmas: Petőfi halála után nem engedték az árusítását, de becslések szerint ha engedték volna, még hosszú évekre visszakerült volna a lista élére. Fű alatt ugyanis milliók másolták.

Bevonult katonának, és nem úgy, mint Elvis Presley, hogy a kiadója szinte még örült is a hírverésnek, dehogy! Éppen most érezték, hogy elveszíthetik az aranytojást tojó tyúkot. Petőfi viszont ment - kapaszkodjunk meg, tényleg a lelke vitte, ott volt a helye. A B oldalon lévő Egész világ a harcmezőn ezt mindennél fényesebben bizonyítja. A táborban úgy összeszólalkozott Klapka György tábornokkal, hogy kénytelen volt elküldeni az édesanyjába. (Klapka neve a komáromi hőstett révén végül mégis megmaradt.) A bulváros történetre fogékony kiadó azonnal kislemezre másolta a felvételt, és lett is eredménye: 2. helyen zárt a listán. És most képzeljük el, hogy ma egy senki hadnagyocska ekkorát odaszúr a vezérkari főnöknek. Csinálja utána valaki - mint ahogy csináljon utána sok mindent, egyszerűen lehetetlen. Petőfi Sándor csak egy volt, jó lenne végre érdemben gondolkodni rajta, és felfoghatatlannak felfogni. A dal húzós, középtempós, igen erős, pattogós ritmussal, skandálni való - teljesen biztos benne: ezt az embert most megsemmisíti. Huszonéves klapecként, igen!

Csodálatos, csodálatos, utánozhatatlan! Így tálalta a zenei sajtó az egyik utolsó dalt - már Petőfi halála után jelent meg. Igazi, öngyújtóval világítós, könnyes ballada. Külön emeljük ki ezt a gyönyörűséget: "Elhúnyt vitézek sírja az a vár, / S élő szerelmem bölcseje a kert."  Fanyalgásról már szó sincs: mindenki előtt ott állt a befejezett életmű a maga példátlan hitelességével. A listán (amíg ugye szerepelhetett Petőfi rajta) újdonságként és az események miatt a harmadik helyre került, viszont a Top 10-et szinte teljesen ő uralta a kislemezeivel. Az első helyen az Akasszátok föl a királyokat! állt, a másodikra A természet vadvirága jött vissza. Álljon előttünk példaként a huszonéves fiatalember, akihez foghatót még egyszer biztosan nem kapunk ajándékba a sorstól.