PZL

2009. augusztus 14.  06:56

Horvátországban jártunk, déli szomszédunknál, alig pár száz kilométerre Budapesttől, mégis: az internet sztrádán közlekedve olyan, mintha két másik kontinensen lenne a két ország. Nem a kapcsolat gyorsaságával volt a baj, hanem az árával: napi pár perc mail-kontrol, tényleg nem több 5-6 percnél, egy hetes a nyaralás, és máris 95000Ft-os számlát csinál a derék magyar. A dolog leginkább az éttermi túlszámlázásokhoz hasonlít. 

Ott maffia segédlettel hajtják be a pénzt, a magyar telekommunikációs cégeknek nyilván más módszerei vannak, de ugyanolyan kérlelhetetlenek. Vagy fizetsz, vagy pórul jársz. Nem kísér el két kopasz állat a legközelebbi bankautomatához, hogy vegyél le 2000 Eurót, hanem küld egy csekket, hogy tessék, nyolc napon túl fizesd be, különben behajtjuk rajtad. Nem kopasz állatokkal, hanem azzal a diszkrét módszerrel, hogy leszedik a bankszámládról. 

A telefonos cégek vagy nagyon apró betűvel szedték valami szórólapon, vagy nem is akarta tájékoztatni az ügyfeleit, elvégre itt a nyár, a negyed éves bónuszokat valamiből fizetni kell a középvezetőknek, stratégiai tervezőknek, szóval a nyár éppen arra jó, hogy a lúzer külföldre utazókat jól leszedjék. Mert arról készülnek társadalmi célú hirdetések, hogy legyen gyerekülés az autóban, de arról nem, hogy a netezőket rútul szívatni fogják. 

Mert az Internet, azaz az információ alapjog, így az ember 2009-ben már úgymond nem élhet muzsikaszó nélkül, hallanunk kell, ahogy a levele jött-effektet halljuk minden reggel. És ez nem netes junkie-üzemmód, csak a levelek letöltése, és egy-két fontos üzenet random megválaszolása, míg az asszony a gyékény mellé teszi az 50 faktoros naptejet. Persze, hallottam, hogy drága a külföldön való netezés, de azt gondoltam, hogy mások biztos, sokat neteztek, azért került annyiba, de én tényleg csak a leveleimet nézem. Nos, alaposan megfizettem a tanulópénzt.

Egyáltalán: mi kerül az egyhetes pár perces netezésben 95.000 Ft-ba? Oké, Horvátország nem EU tagállam, de akkor is. Ez pofátlanság. Üzleti vállalkozásról van szó, persze, nem a netes világszabadság forradalmárai ülnek a szerverszobákban és a légkondicionált tárgyalókban, hanem üzletemberek, akik finoman szólva sem tesznek eleget a tájékoztatási kötelezettségüknek, azaz: nem hívják fel a lakosság figyelmét arra, hogy az éttermi túlszámlázás maffiamódszereivel fognak lerabolni gyanútlan magyarokat. Mit lehet erre mondani? Majd máskor óvatosabbak leszünk, és csak frizbit viszünk magunkkal, laptopot nem. Köszönjük, hogy ezt is megtanulhattuk.