Barátom, Jézus
2010. május 20. 09:25
Jézussal több mint 15 évvel ezelőtt találkoztam először. Megérintette a lelkemet, és megkérdezte, hogy mit iszom. Igaz, akkoriban még nem Jézusnak, csak Jánosnak hívták, és a Veszprémi Színház büféjében még felírták, hogy volt két sörünk. Meg a kísérő.
Ha valaki, aki nem színész, életének egy huzamosabb idejét színészházban, tehát egy olyan különleges intézményben töltheti, amely sajátos elegye a munkásszállónak, a kommunának, a nyugdíjas otthonnak és az ötcsillagos szállodának, az vagy teljesen bolondnak, vagy teljesen boldognak mondhatja magát. Nekem az utóbbi jutott, már csak azért is, mert a lány, akivel akkor ott, ebben az elvarázsolt kastélyban összejöttünk, még ma is a feleségem, és született tőle két fiam. A veszprémi színészházi életből, amelynek Jani is főszereplője volt, sokunknak vágnak majd be jeleneteket az egyszer lepergő életfilmbe – legendás korszak volt. Most már sajnos csak nagyritkán találkozunk, pedig egy két gyerekes családapának is jól jön egy saját Jézus. Egy Personal Jesus.
Ahogy a Depeche Mode dalának új értelmet adott a 76 éves Johnny Cash, úgy formálta újjá Magyarpolányt, ezt a kis-nagy bakonybeli falut Keresztes János.
Tíz évvel ezelőtt a falu lakossága ugyanis úgy döntött, hogy a felhág a világot jelentő deszkákra, esetünkben a kálváriadombra, és Pünkösdkor bemutat egy passiójátékot. Meg is szerezték rendezőnek Tömöry Pétert, aki akkoriban szintén a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy legalább a megváltót egy színész alakítsa.
No de egy szent játékban, egy passióban, ahol minden szereplő tisztességes ember, mit keres egy színész?
Hát ő csinálja majd a csodát!
Mert csoda az kell.
Így lett az én barátomból Jézus. Mert csodát tudott tenni, ahogy minden igazi színész. De ő nem csak a színpadon, hanem a polányi mindennapokban is szentté vált. Mert az még csak hagyján, hogy mindenki Jézusnak szólítja, de beszélnek az emberek mindenféle lottószelvényekről, meg számokról, amelyeket az ő közbenjárására többször is kihúztak, meg arról hogy az esőt is elimádkozza az előadás felől, ha kell.
Ő ilyen. Krisztusi korban van.
Tíz éve hogy Magyarpolány kálváriadombján pünkösdkor megfeszítik.
Ahogy a Depeche Mode dalának új értelmet adott a 76 éves Johnny Cash, úgy formálta újjá Magyarpolányt, ezt a kis-nagy bakonybeli falut Keresztes János.
Tíz évvel ezelőtt a falu lakossága ugyanis úgy döntött, hogy a felhág a világot jelentő deszkákra, esetünkben a kálváriadombra, és Pünkösdkor bemutat egy passiójátékot. Meg is szerezték rendezőnek Tömöry Pétert, aki akkoriban szintén a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott. Ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy legalább a megváltót egy színész alakítsa.
No de egy szent játékban, egy passióban, ahol minden szereplő tisztességes ember, mit keres egy színész?
Hát ő csinálja majd a csodát!
Mert csoda az kell.
Így lett az én barátomból Jézus. Mert csodát tudott tenni, ahogy minden igazi színész. De ő nem csak a színpadon, hanem a polányi mindennapokban is szentté vált. Mert az még csak hagyján, hogy mindenki Jézusnak szólítja, de beszélnek az emberek mindenféle lottószelvényekről, meg számokról, amelyeket az ő közbenjárására többször is kihúztak, meg arról hogy az esőt is elimádkozza az előadás felől, ha kell.
Ő ilyen. Krisztusi korban van.
Tíz éve hogy Magyarpolány kálváriadombján pünkösdkor megfeszítik.
