- Maurice, a balett táncosnak 24-es a cukra!
- Kérlek Bruno, azért küzdök kétségbeesetten, mert szeretlek.
- Nem megyek haza csak azért, mert megszánlak.
- Nem szeretném velős pirítósként végezni.
- Íme egy gyomor, ami nagyon szenved.
- Elvileg nem lakik itt senki, mégis legalább hét ujjlenyomatot találtam a wc- tartály hátsó falán. Mindegyik a napokban kerülhetett oda.
- Milyen verseny zajlik a Macsekban?
- Itt lenne az ideje a választási ígéretek teljesítésének, de az Orbán-kormány gyorsan felejt.
- Mondja ezt képviselőtársam, aki vastagon benne volt abban, hogy az ország ide jutott.
- Nézzük a legfontosabbakat mégegyszer , röviden: Fresh Andi és Majka folyton élcelődtek, de a komolyabb bókokat Dundika kapta.
- Féltékeny vagy?
- Mindenre elszánt.
- A reklám után folytatódik a vészhelyzet.
- Most mindenkit ajándék Quick-i nyuszis doboz vár, aki részt vesz az akcióban.
- Gyúrtunk egy hógolyót és bedobtuk a pokolba.
Magyarországon az első zárt láncú televíziós közvetítés a Gellért szállóban volt 1936-ban. A televíziós adások 1953-ban indultak, állandó műsor 1957-től volt. Az első készülékeket az Orion gyárban készítették, erre az akkori Minisztertanács adott megbízást, a sorozatgyártás 1955-ben indult, az első tévéket 5000 forintért adták. 1989-ig a hétfő műsorszüneti nap volt, ezt csak különleges események írhatták felül. Az 1986-os nagy hó idején a világtól elzárt településeken a My Fair Lady-t nézhették Rex Harrisonnal és Audrey Hepburn-nel. A rendszerváltás után 1997-ig volt egyeduralkodó az MTV, akkor viszont berobbantak a kereskedelmi tévék. A 2000-es évek közepére 10 tévénézőből 8 a TV2 vagy az RTL Klub adását nézte Magyarországon. Leginkább LCD-n vagy plazmán ma, egy átlagos előfizetéssel 50-60 csatornát foghatunk be, ezek jelentős része azonban a nagy kereskedelmi tévék „leánya”. Osztódik a figyelem, ráadásul videotéka helyett már videótár is van, amihez kimozdulni sem kell otthonról. Egy átlagos magyar felnőtt – én is, ti is – napi 4 és fél órát tölt a bekapcsolt tévékészülék előtt. Onnan informálódunk, abból szórakozunk, kulturálódunk, szocializálódunk. A médiában értékesített reklámok 70-80 százaléka is oda megy, aminek egyébként ma már szinte semmi értelme nincs. A tévés létezésből ugyanis a megengedett sebességnél jóval gyorsabban száguldunk a netes létezés felé. A fenti párbeszéd a távirányító hatása alá került tetszőleges este médiavalósága. November 21-én van a Televíziózás Világnapja.
Éljen a magyar szabadság, főműsoridőben ne érjetek haza!
