Novák Péter

2008. április 14.  11:40

200 millió sok vagy kevés? Nyilván sok, pénzből például biztosan. Hamburgerből is. És talán emberből is, bár az összlakosság 6,5 milliárdjához képest karcsú egyedszám. Kevesebb, mint az Egyesült Államokban élőké, alig több az Európaiak felénél. James Lovelock biológus, a Gaia elmélet szerzője szerint, az elkövetkező tízezer évben ennyi ember marad életben a földön: 200 millió…

Nézem a konyhát, a csempét elöntő hangyákat, majd kiirtom őket. Kritikus massza, én vagyok az úr, tessék megtanulni, ez az én házam, hiába a nagy vonulás. Olcsó egy hasonlat persze, de mit csináljak, itt állok a vegyszerrel, megannyi élettel és halállal a kezemben, és közben az otthonmaradt hangyahadiárvákra gondolok, a békés kis bolyra, a járatok csendes acidium formicicum csobogására, a megkeményedett csápvonású hangyakirálynő hétfőjére, csak tán egy, egy remegő lábacska árulkodik a mindent átható félelemről, hol vannak a katonák? Vagy a dolgozók?

Ez a hét a vonulások hete lesz, a jó vonulásoké, nem a tévészékházat, jegyirodát szétverősöké – „játszani is engedd szép, komoly fiadat” ugye – , ahol a kritikus tömeg megmutathatja: kritikus, és elmozdulni képes! Higgyünk (én speciel hiszek) a demokrácia eszköztárában, még annak ellenére is, hogy az összesküvés-elméletek, a szkepszis mindig mindennél erősebbek. Hova vonulunk, mi lesz holnap, úgy sem itt dől el, és/vagy mások döntik el, semmi értelme. Lehet. Meg az is lehet, hogy van lelkiismeret.

Szeretünk otthon maradni, szeretünk kimaradni. Két hete zajlik a Klímakörút, tegye fel a kezét, aki hallott róla! Péntekenként egyetemi nagyvárosokba látogatnak el a civilek és a környezetvédelmi miniszter, minden különösebb politikai felhang nélkül, egyszerű felvilágosításnak szánva az egészet, előadótermekben szakmai beszélgetésekkel, kint a téren nagy sátorral, szelektív szemétgyűjtővel, klímavetélkedőn nyerhető pólóval. Teljes csőd persze, tipikus, ahogy Móricka elképzeli a kommunikációt, de hát megbukni sem hagyják a rendezvényt, ugyanis senkit, de senkit nem érdekel ez az egész… A hallgatók elhúznak csütörtökön, üres katedrákon adnak elő a Tudományos Akadémia legjobbjai, a sátorban pedig nagyon szegény családok, könnyfakasztóan egyszerű emberek, lekoszlott tréningnadrágban, szám szerint száztizen, versengenek az XXXL-es, zöld trikókért.

Éljen a Béka!

Hanyan vagytok, hányan? Nagyon sokan. Nagyon sokan vagyunk, az első bekezdés adatai a legszerényebb számítások szerint is a 2050. esztendőben érjük el a 9 milliárdot, és akkor megtelt, szevasz, nonstop Sziget fesztivál, irgalmatlan végítélet, azt már egy kicsit nehéz lesz fotelből végignézni, mint a ruandai népirtást, meg az utolsó jegesmedvével készített interjút a National Geographic csatornán. Hova építed azokat a mérhetetlen falakat, barátom, ha rád omlik az egész rendszer? Nemhogy az unokáid sem fogják látni, hanem az unokáidat sem fogod látni, részévé válsz a vírusnak, mely önmagát pusztítja el, és közben nagyon, de nagyon értetlen szomorúsággal bóklásznak kezeid az arcodon vidáman masírozó hangyahadsereg sorai közt, hiszen te olyan jó voltál egész életedben, olyan igazságtalan ez az egész…

Kedves Kultúrpárti olvasó! A hét alábbi eseményeire kötelező elmenned, nincs kifogás, meg nem ráérés, nincs távolmaradás, meg politikai meggyőződés, és a családdal se gyere, mert az mindennek a teteje lesz, barátom, akkor tényleg kapsz egyet! Ember van! Emberből vagy!

Regisztrálj itt, másutt, formálj véleményt, CSINÁLJ VÉGRE VALAMIT, vagy mars a Marsra!