Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2008. május 26. 07:14

Kocsis Péter

Olyan országban élünk, amelyben semmi sincs a helyén: egyesek szerint elég lenne „normálissá” tenni, mások azt állítják, hogy ki kellene találni, és vannak, akik szerint csak az a baj, hogy nem merünk – vagy nem hagynak minket – elég nagyokat álmodni. A tények sem sokkal vigasztalóbbak.

„Jókai kitalálta Magyarországot. Krúdy már csak egy álom-Magyarországot találhatott ki. Ottlik Géza meg egy másik Magyarországot. – Megszűnt ez a másik. Már csak egy másik van, azaz másikok. Igen, úgy, ahogy a zseniális bohóc az arcunkba kurjantotta: Van másik! A haza közös vállalkozás („a nemzet közös ihlet”) – de a hazáról való képünknek nem kell ugyanannak lennie. Legyenek képeink – miktől egyszer futóhomokok, népek, házak Magyarországgá összeállnak.”

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből, 54. p. A sportsikerek már a múlté, és a „Hajrá magyarország, hajrá magyarok!” buzdítást immár nem a lelátókon, hanem a politikai gyűléseken skandálják a közösségi élményre áhítozók. Akárcsak egy focimeccsen, két táborra szakadt az ország, és az önjelölt árokásók és árokbetemetők valójában egészen jól elvannak ezzel a helyzettel. De mi a helyzet azokkal, akik a középkezdés hívei lennének, ennyi öngól után?

Mert ők azok, akik legalábbis sejtik, hogy mindezek mögött (mellett, vagy méginkább felett) létezik egy Másik Magyarország, amely normális és bolond egyszerre, ébren és álmában egyaránt mer nagyokat tenni, ahol az árkokat és kátyúkat észre sem lehet venni, ahol egyszerűen: érdemes élni. Ezen a MásikMagyarországon kellemes borozókat talál az ember minden utcasarkon, nem vizezik a sört és a politika éppúgy kocsmai veszekedések tárgya csupán, mint a foci vagy a legújabb tévésorozat. Mert az itt élők jól tudják, hogy semmi sem fontosabb az emberi kapcsolatoknál, hogy senki sem magyarabb a másiknál, és hogy a süket duma az úgynevezett jobb- vagy baloldalhoz tartozásról nem oszt, nem oszthat ketté egy egész országot, mint a Duna.

A mi célunk nem más, mint láthatóvá tenni ezt a bizonyos MásikMagyarországot, amely mindig is létezett és létezik manapság is, bármennyire is megpróbálják láthatatlanná tenni azok, akiknek nem érdeke, hogy újra felfedezzük. A MásikMagyarország nem mozgalom, nem párt, nem álom, hanem kőkemény realitás, tulajdonképpen ez maga Magyarország, amely reményeink szerint csak ideiglenesen viseli a „másik” jelzőt, és amelynek bárki polgára lehet, aki felül tud emelkedni a napi politikai viszonyok kisszerű hatalmi harcain.

A MásikMagyarország olyan fórum, amely újra visszahelyezi az országot oda, ahová mindig is tartozott: Európa, és nem utolsó sorban minden egyes magyar állampolgár szívébe. A többiek ujjal mutogatnak egymásra, vagy nap mint nap ujjat húznak, de képtelenek bármi újat felmutatni: a megszépített múltba révednek vagy egy tartalmatlan, technokrata jövővel kecsegtetnek. Nem tudják, vagy nem akarják tudatni velünk, hogy Magyarország most és itt is élhető, sőt egészen kellemes hely lehet mindenki számára.


Mindazokat szeretettel várjuk, akiknek sejtelmük vagy netán tudomásuk van ennek a Másik Magyarországnak a létezéséről: első lépésben e virtuális fórumon bemutatva értékeit, kis- és nagyszerűségeit. A MásikMagyarországot sem kitalálni, sem megálmodni nem kell, és éppen ebben rejlik egyedülállósága: olyan hely ugyanis, ahol bárki jelentkezhet állampolgárságért, ahová bárki emigrálhat, betelepülhet, ahol nem kell kitelepítéstől tartani, ahol bárki elmondhatja élményeit, ötleteit, elképzeléseit. Lehet írni bármiről, egy jó fesztiválról, egy kellemes borozóról vagy sörözőről, a szerelemről, az Alagútban rejtőző Sárkányról vagy akár egy megvilágosult hajnali pillanatról, amelyben eltűnt az Egyik és a Másik közötti különbség látszata.

Manapság nagyon elmosódottak a határok a virtuális és a hagyományos, jelzők nélküli valóság között. Egy-egy virtuális kezdeményezés összedönthet létező rendszereket, a hagyományos valóságelemek pedig meghatározhatják a virtualitás formáit. Mi a virtualitást csupán olyan eszköznek tekintjük, amelynek segítségével felmutatjuk a már-már elfeledett valóságot, az egyelőre – jobb híján – Másik-nak nevezett Magyarországot.

Várjuk árokugrók, metapolitikusok, semmittevők, irodalmárok, lélekbúvárok és teafogyasztók kulturált jelentkezését: nincsenek feltételek, csupán a közös hit abban, hogy létezünk. Hogy nem az egyesek és a mások érdekei, hanem az Egy és a Más a fontos mindannyiunknak. Szeretnénk, ha a MásikMagyarország oldalai olyan fórummá válhatnának, ahol a hétköznapok hétköznapiságát félretéve mindenki őszintén keresné a megbékélést, ahol elsődleges érték a kultúra, és minden más, ami kulturáltan zajlik, ahol mindenki menedékjogot kaphatna, aki képes keresni a legkisebb vagy legnagyobb közös nevezőt az ország közös, nemes és apró-cseprő ügyeit illetően.

Hajrá Egyik, ne hagyd magad, Másik!

A MásikMagyarország feltárása és bemutatása nem könnyű feladat, de valahol, valamikor el kell indulni. És akkor miért ne: itt és most! Első lépésben várjuk ötleteiket, elképzeléseiket, véleményeiket a kezdeményezésről. Aztán a nyári hónapokban „lazulunk” egy kicsit, hogy legyen időnk az őszre tervezett, a virtualitásból a valóságos létezésbe helyezett MásikMagyarország realizására. Addig tehát (nagyjából a Foci-EB idején) nyitunk egy virtuális sörsátrat, hogy senki se érezze úgy: már megint egy komolysága okán komolytalan kezdeményezésről van szó. Ebben a sörsátorban bárki szurkolhat hollandoknak, cseheknek, bárkinek, sőt nekünk, másik-magyaroknak is, akik jól tudjuk, hogy lesz még egyszer 6:3... De az is látogasson el ide, akit nem érdekel a foci, hiszen jól tudjuk: egy sörsátor napfény-szűrt homályában mindenféle gondolatok és dolgok születhetnek... És áll a sátor majd az olimpia alatt is, persze addigra már reményeink szerint törzsvendégeink is lesznek, hiszen ez vezethet oda, hogy szeptemberben megnyíljék az első virtuális kult(úri)kocsma, a Zajos Magány, ahol az egyes törzsasztaloknál ki-ki megvitathatja élményeit, ötleteit, észrevételeit MásikMagyarországgal kapcsolatban.

Innen pedig már csak egy lépés a Zajos Magány októberi bohém fesztiválja, ahol a virtualitás helyett immár a valóságban is találkozhatunk – jófajta cseh sörök, sörfalatok, film, színház és muzsika kíséretében, kiélvezve a másikmagyar valóság minden ízét, zamatát... És a fesztivál végeztével, ha minden jól alakul, megtestesül maga a kult(úri) kocsma is, amely MásikMagyarország kulturált partravetettjeinek első igazi találkahelye lesz, és ahol végre kézzelfoghatóvá válik mindaz, amiről most még csak beszélünk, beszélünk, beszélünk...

Hát ennyit lazán, elöljáróban. A többi rajtunk múlik. MásikMagyarország optimista álompolgárain.