21 hozzászólás
aglaja 2008. július 21. 13:49
mérnem lehet "képesre" szavazni? :(
picksi 2008. július 21. 19:00
aglaja!
Lehet. Már szavaztál is. Csak nem ott fent, hanem itt...
És már itt a második szavazat, az enyém!
kőember 2008. július 21. 20:26
Bár Aglaja, és Picksi mihez szóltak hozzá azt nem tudom, de amúgy ha már Toledo, hát nekik köszönhetjük a gótikát, mármint a Gótoknak. Én egyébként szeretnék tiszta lapot mindenkinek, talán ha előről kezdhetnénk... ez meg olyan, mint egy nyáldalszöveg. Apropó popkultúra, itt mindenki a dalversennyel foglalkozik, vagy néztek mást is? Valaki nyugtasson már meg!
hmmm 2008. július 21. 22:59
Én sem nagyon értem, miről is van itt szó... De biztosan buta vagyok. És a gótoknak köszönhetjük a fagóttot is, ha már.
novákp 2008. július 22. 06:20
És a Legót. Egyértelmüen.
vaszil 2008. július 22. 08:19
Ha a tiszta lapomért (vagy hogy vágyok rá) kirekesztenek.. akkor előbb utóbb azok vesznek majd körbe akik hasonlóak hozzám, hasonlóán vágynak közös pontra, tiszta lapra...
rossz lesz az nekem??
rossz lesz az nekik??
csak közben nehogy megegyék a flamingót..
Fenékpusztára jáértunk a Lenner Tomival pecázni.. ott folyik a Hévizi-csatorna a Kis-Balaton felé.. langyos vize már kora tavasszal felébresztette a halakat (mindig csak kissneciket sikerült zsákmányolni).. kora nyárral meg már lehetett fürödni, volt valami duzzasztógát, Szabó Józsi osztálytársunk (ő a fenéki cselédlakásokban élt elég szegényen és számunkra csodálatosan szabadon) próbált megtanítani fejest ugrani, de nekem, kellő merészség híján, és talán a hely szellemétől is vezéreltetve mindig csak seggest sikerült ugranom.
A gótokról nem tudtam, se Theodorikról, nem is érdekeltek, ahogyan a tiszta lap, meg a közös pont se.. Akkoriban Nagy Krisztivel szerettem volna közös pontot kialakítani..
picksi 2008. július 22. 10:03
Kőembernek...
A lap bal szélén (kicsit feljebb) található a 7kérdés, a hét témájához kapcsolódó szavazás.
Valószinűleg pár nap múlva eltűnik, így - hogy érthető legyen később is - idemásolom:
"Ön............tiszta lappal indítani."
Kitöltési lehetőségek:
- képtelen
- nem szeret
- tud, de nem felejt
- fog, ha majd mindenki.
Ide szerettünk volna egy számunkra szinpatikusabb mondatot:
"Ön képes tiszta lappal indítani."
Csak ennyi, semmi ördöngősség.
Szia.
aglaja 2008. július 22. 11:48
odafent (odabalszélen) megalkudtam...
kóci 2008. július 22. 12:53
Aki azt képzeli, hogy tiszta lappal kezdhetünk, megveszekedett álmodozó. A múltat kiradírozni nem lehet, hiszen a törlőgumi is foltot hagy a papíron. Az első lépés talán az lehetne, hogy köszönjünk a szomszédainknak, s ne fordítsuk félre a fejünket, ha zsidókkal, romákkal, tótokkal, arabokkal, kínaiakkal kényszerülünk egy liftbe.
kóci 2008. július 22. 12:53
Aki azt képzeli, hogy tiszta lappal kezdhetünk, megveszekedett álmodozó. A múltat kiradírozni nem lehet, hiszen a törlőgumi is foltot hagy a papíron. Az első lépés talán az lehetne, hogy köszönjünk a szomszédainknak, s ne fordítsuk félre a fejünket, ha zsidókkal, romákkal, tótokkal, arabokkal, kínaiakkal kényszerülünk egy liftbe.
nj. 2008. július 22. 16:32
Érdekes ez a tiszta lap – dolog. Hiszen saját magának mindenki szeretne ilyet, másnak viszont nehezen engedi, hogy új fejezetet nyisson. Épp ezért nem kaphat ő sem új esélyt, mert a többiek is ugyanígy gondolkodnak.
Valóban nem túl népszerű manapság megbocsátani, holott a „lét megoldóképletét” lehetetlen első nekifutásra megfejteni. Nekimegyünk jobbról-balról, elölről-hátulról, tiszta, majd piszkos kézzel, s mindig másként próbáljuk levezetni a nekünk osztott feladatot. Közben óhatatlanul is telefirkáljuk a szűz papírost, és hiába tesszük zárójelbe az elszúrt sorokat, hibáinkat nyom nélkül sosem tüntethetjük el. Még ha sikerül is rálelni a megoldáshoz vezető útra, első ránézésre rögtön a vétkeink tűnnek fel. (Ami önmagában nem is lenne baj, ha a vizsgabizottság figyelembe venné a köré rajzolt írásjelet is.)
Bár nem tudom, a szerzőt mi motiválta pontosan, de a cikket olvasva nekem ez jutott eszembe. Ha holnap újra átfutom, talán egészen más dolgokra asszociálok majd. Ezek a gondolatok ugyanis szerintem nemcsak egy valamire vonatkoznak, és ez a korábbi írásokra is igaz. Furcsa, hogy minden egyes nekifutásra mást látok a sorok mögött – de mindig valahogy, valamiért tökéletesen illeszkednek az aktuális történésekhez, melyek az adott pillanatban foglalkoztatnak. A múlt héten - bár nem kommentáltam - a rosszindulat és a gyűlölet is pont beletrafált (sajnos), most meg ez a tiszta lap dolog – Igen. Szeretném. Tudom, hogy nem vagyok normális. Tisztában vagyok vele, hogy a "levadászott" hibák nem nyernek bocsánatot. Akkor sem, ha akaratlanul ejtettél pacát az A4-es lapon.
vaszil 2008. július 22. 21:08
mongyuk az is igaz, hogy egy bármennyire teleírt, összepiszkolt, cirka-firkált papírlap is tisztának tűnhet...... csak oldalról kell nézni.. :-)) azt hogy bal vagy jobb oldalról.. azt nem tudom.. :-))
kistücsök 2008. július 22. 21:29
Csak tiszta lappal?
Olyan nincs. Halmozottan
hátrányos helyzet.
Kell a múlt, még ha
nem is tiszta... Tedd azzá
te, kijavítva!
S ha van benne szép
örülj neki, becsüld meg
és tedd közkinccsé.
debika 2008. július 23. 20:46
Az effajta "tiszta lappal " dolgot nem furcsa, hogy mindig az "amúgyis tisztáknak" kell kezdeményezni?
A piszkos játékot űzőknek eszébe se jut ezért kiabálni. Ők imádnak a zavarosban lapot piszkítani.
Kicsit a pacifistás ez a dolog,... drága testvérem bár nem kéred a bocsánatot, de megbocsájtok... kezdjünk mindannyian tiszta lappal!
AZ VAN, HOGY A FELOLDOZÁST IS KÉRNI KELL! Csak úgy ér valamit.
juicy 2008. július 23. 22:34
Hát az van kérem ez ügyben, hogy a megbocsájtáshoz kellő képp bölcsnek kéne lennie drága jó bolygólakók!
Nem az amcsi filmekből áradó "megölted a családomat akkor én is a tiedét" filozófiát kéne elsajátítani, mert hát az nagyon megy! Vannak ennél jobb példák is. Keleti filozófia. Persze azért elismerem, hogy ezt csak addig lehet vallani, amíg a szobácskádban filozofálgatsz a zöld tea mellett, de amint kilépsz az utcára máris kapod az erőszakot és a feszkót töményen. Politika, fajgyűlölet.
Szóval én azt mondom, hogy türelem, megértés, tiszta lap. Nem kell túlzásba vinni, csak amennyi önmagunknak is jólesne olykor-olykor embertársainktól.
annácska 2008. július 23. 23:28
Én igyekszem elérni, hogy nálam mindig, mindenki tiszta lappal induljon-ez nem mindig sikerül-ez az én hibám..Bocsánatot kérek, tiszta lapot!
Hogy van-e egyáltalán tiszta lap, azt nem tudom-azért én nem szeretném elfelejteni, ki vagyok-a hibáim tettek önmagammá.Olyan piszkossá, tisztává, hibássá, hibátlanná(?), amilyenné...
debika 2008. július 23. 23:54
... és mielőtt még valaki azt gondolná, hogy előítéletektől szenvedek, hát ez a tévedés!
Tapasztalatból és utólag (nem futólag!) ítélkezek.
Tanulok a hibákból és igyexem nem elkövetni újra ezeket!
debika 2008. július 24. 10:01
... tiszta lapot ezeknek?
draskovics miniszter elmondta: örül annak, hogy a melegfelvonulás utáni összecsapások nyomán vita bontakozott ki, mert így - mint mondta - elkezdődhetett a vita az alapkérdésekről is, arról, hogy "rendelkezik-e a jogállam azokkal az eszközökkel, amelyek kellenek ahhoz, hogy megvédje polgárait, intézményeit és magát, használja-e e jól ezeket az eszközöket, vagy az új helyzet adott esetben új eszközöket, új megoldásokat kíván".
Ha még nem lenne tiszta, hogy mi és miért történik úgy, ahogy történik!
nj. 2008. július 24. 15:13
A feloldozás lényegét én nem abban látom, hogy kérjük vagy sem. Szerintem a legfontosabb, hogy magunkban tisztázzuk le, mi az, amit elrontottunk, vagyis ne csak egy közhelyes "bocsánat!" hagyja el a szánkat, hanem valóban lássuk be a tévedéseinket. Persze ez sajnos nem jelenti azt, hogy a többiek szemet hunynak a hibáink felett – sőt, inkább reflektorfénybe helyezik azokat, hogy így saját maguk kerüljenek kedvezőbb helyzetbe.
Egyetértek Juicyval. A megbocsátáshoz valóban szükség van némi sütnivalóra. Mellőzve a drámát, a másik helyzetét átérezve kellene számba venni a dolgokat. Nem kell feltétlen elvárni, hogy térden csúszva esedezzenek az ember lábai előtt – ez olyan szánalmas szitu. Ami a lényeg, hogy ha félresiklik a történet, mindig gondoljunk bele a másik helyzetébe, és ne az legyen az első, hogy rosszindulatot feltételezünk. Csak szép nyugodtan, türelemmel, megértéssel, magunkból kiindulva (!) értékeljük a dolgokat. Ha nem világos, kérdezzünk rá a miértekre, anélkül, hogy fölöslegesen rosszmájú találgatásokba bocsátkoznánk.
Én sem vagyok szent, de hiszek a szeretet erejében, függetlenül attól, hogy nem túl trendi manapság az a bizonyos "összeborulás". Mikor valaki felmutatja a telefirkált papírosát, nem kell kiragasztani a hirdetőfalra. Észre kell venni a zárójeleket, akkor is, ha még nem volt ideje odapingálni őket. Mindenkinek jólesik, ha a pofonok helyett megértést tanúsítanak vele szemben – nem beszélve arról, hogy a másikat megölelni ezerszer jobb érzés, mint nekimenni karddal. Már ha rendelkezünk olyannal, hogy "lelkiismeret", mert az mindenképp ordibálni kezd, ha bárkinek is fájdalmat okozunk. Talán naiv kijelentés, de nem tudom elhinni, hogy maradéktalan örömet jelent szándékosan megbántani a másikat – még akkor sem, ha előtte ő volt az, aki arcon csapott.
vbkrisztina 2008. július 27. 14:51
Kedves Péter!
A "tiszta lap" az nem fehér. Nagy baj is lenne, ha az lenne. Értem a mondandódat és rossz napjaimon én is ilyen sötéten, cinikusan, és ironizálgatva látok. Nekem van három fiam és rájöttem, hogy ha van tiszta lap azok ők, és a világ olyan amilyennek látni szeretnénk.
A Világ pedig csak is addig terjed amíg én akarom. Ha rámzúdul a dobozból a sok "hasznos és nálkülözhetetlen" információ (mert, hiszen szórakoztató az a híradó, ha nem komolyan veszük, csak egy kis szellemi friss fuvallatként hallgatjuk) akkor becsukom a szemem és mikor újra kinyitom körül nézek és megállapítom, hogy se le nem lőttek, se be nem törtek, se nem tüntettek, se ki, se ellenem, vagy értem, és bár emelték a kenyér, tej árát, akkor is kinyílt a kertemben a kukacvirág, legfeljebb teát is iszogatunk, persze gyógyat, amit a kertben (réten, mezőn, árokparton séta közben) szedtem. Bojkottálom a gyógyfűkereskedelmet:)
A tiszta lap számomra az a tudat, hogy eldönthetem mire van szükségem és tudom, hogy minden bohóságot egyszer meg kell tapasztalni, ahhoz, hogy tudjam miért nem választom legközelebb. A változás is csak egy folyamat állomása és ahhoz tudnunk kell kik vagyunk a hibáinkkal együtt, a tévedéseinkkel együtt, a bűneinkkel együtt, sikereinkkel együtt. Csak azt a fránya bűntudatot, ami mérgez, azt kell kitörölni az agyunkból, mert annak hatására teszünk folyamatosan tévelygő, megfelelni vágyó lépéseket, kicsiben és nagyban. Magunkat megismerni, személyes valódi szükségleteinket felismerni (hiszen lehet a kertemben kókuszpálma is, de miért is van rá szükségem? Ja hiszen nem is szeretem a kókuszt...) és azok alapján dönteni, választani, persze igyekezve, hogy kicsit messzebb lássunk az orrunknál, de nem a világ végéig, mert hiszen akárcsak a szenvedélybetegeknél mindíg van, ami felett nincs uralmunk és hatalmunkban nem áll irányítani. Lehet ez Isten hatalma, vagy csak a természet törvényeinek ereje ( ha már melegfelvonulás botrány: a természetben is előfordul, hogy ha egy faj túlnépesedik, akkor a hím egyedek homoszexuálisak lesznek, pusztán azért hogy csökkentsék a versengést és ne nyírják ki egymást!!! Bővebben Csányi könyvében, Humánetológia tárgykörben). Mindegy is nem? Nem vagyunk Istenek, csak magunk számára és képességeink is csak odáig terjednek.
Mit tehetek a világ jobbulásáért?
Pl: megkérdezem a bolt elött lakó hajléktalan ismerősömet, hogy nem sértem-e meg egy zsugor ásványvízzel a 40 fok melegben, vagy munkát adok szállásért a szintén hajléktalan rokkantnyugdíjas, kicsit alacsony értelmi képességű, de jólelkű ismerősömnek és "Géza Bácszom" és megadom a tiszteletet, akármilyen büdös is szegény. Nem akarom átnevelni, mert ő nem akar változni és így ő is megkapja amit akar és én is.
Csak magunkban és utána szűk körben magunk körül sepregetve, szerintem mindegy kik vannak a nagy falak mögött, mert az az én világom ami körül vesz és erre van hatásköröm.
De lehet, hogy én vagyok a nagy lusta perzsa macska... GRRRRR....miaú
petibatya 2008. július 27. 22:57
"Közös ügy az, ami felülírja az egyéni érdekeket." Írod, kedves Péter.
Igen én is valahogy így gondolom.
Sokan sok félék vagyunk. Eltérő látásmóddal, világképpel, kötődésekkel bírunk, más-más vágyak és egyéni célok irányítják cselekedeteinket. És ez így van jól. Amiben talán egyformák, vagy legalább is hasonlóak lehetünk, az a társadalmi béke, a társadalmi jólét és a természeti környezettel harmonizáló társadalom utáni vágy, és az ezek megvalósulásában testet öltő közjó óhajtása.
Ennek a közös érdekként (ügyként?) is meghatározható óhajnak a teljesülését sajnos nem látjuk a mindennapokban, sőt a valós folyamatok inkább ezzel ellentétes irányba hatnak. A társadalom egyre mélyülő megosztottsága és élesedő konfliktusai, a leszakadó és elnyomorodó társadalmi csoportok, valamint a természeti környezet megállíthatatlannak tűnő pusztulása mind-mind ezeket a nem kívánatos tendenciákat jelzik.
A negatív folyamatok lassítását, még inkább azok megfordítását célzó egyéni és társas kezdeményezések fontossága felbecsülhetetlen, ám önmagukban, mint ahogy azt tapasztaljuk nem elégségesek.
A kívánatos és szükséges pozitív változások alapvető feltétele, hogy a politikai döntések, és azok eredményeként maga az állam is ezt a célt, nevezetesen a közjó érvényesülését szolgálja.
Ma nem ezt teszi.
A magam részéről legfontosabb "közös ügyünknek" ennek az állapotnak a gyökeres megváltoztatását gondolom.
