Novák Péter

2008. szeptember 8.  10:49

Egyik sem. Civil szervezet. Olyan egyesület, mely a továbbiakban sem hajlandó megmondani, csak befogadni értelmes gondolatokat. Megmondóból van elég. És? Hanyan vagyunk? Elegen. Bővebben? Rengetegen. Akár globálisan, de akár lokálisan is!

Mit nekem a demográfiai mutató, hát ültél már két órát egy sztrádán a dugóban? Én igen. Mindennap.

A rengeteg az nagyon sok... Nagyon sok, aki tolja a magáét, igyekszik valamerre, mint a magányos barkasz. FM. 1000000.1. Egy a millióból. Hallasz? Váratlanul remekül! Mert időről időre persze szükség van valami közösre is, egy közösségre, ami a szétesés ellénére összetart, egy pillanatra megmutatja az irányt – lehetőleg a valamerrével szemben – , akár tölgyfák törzsén a turistajel.

Magyarország törzsei. Motorok bakján suhogó trikolor, Nagy-Magyarország térkép a hátsó szélvédőn, Jézus halacskái, és persze „kuka utas vésd az észbe (hogy ne szólj bele a vezetésbe)”, kínos retro a hetvenes évekből. Kikönyöklő tetkók, kidobott mekis zacskók, kirakott műmellek és műfogsorok. Véget ért a Volkswagen fanatic fesztivál is Agárdon, húsz éves passatok hátsóülésén másnapos apák dőlnek gyermekeik karjaiba, tobzódva a szabadságharcos attitűdben. Haza már az asszony vezessen a kalandozásokból... Haza.

Irány, az kell. Az előre szinonimája az evolúció. Az egyedfejlődést követi a törzsfejlődés: ha nincs perszonáltempó, nincs csoportdinamika! Ez minden középvezetői csapatépítő tréning alaptézise. Itt és most, kérem, szomorú irodisták szeme csillan – behersör koktélok jótékony hatására – , és folyik alá a szlovák hegyek patakhabjaiban! Legalább folyásirány legyen. Borulás esetén érdemes az életünkért küzdeni, egy felejthetetlen élménnyel leszünk gazdagabbak a negyven centis vízben. Mentőmellény, kétszer kisebb bukósisak a szállodában bérelhető.

Meddig visz a közösség? Nyilván a következő elágazásig. Közös élményeink egy pillanat alatt válnak semmissé, mikor az egyéni érdekek felülírják azt. Lehetek közhelyes, mint általában? Az út talán igen, de a cél... mitől lenne közös? Hiszen a „A hited építed és zuhansz az állványról, mert nem mondtál le még minden bálványról”. De mi ez a hit, mi a hit, az isten szerelmére? A blaszfémia után. Szabadon.



A hit, nyilván reménnyel teli. Vagy agresszív, de akkor úgyis mindegy. Remény célok esetén van. Építő célok esetén. A suhogó trikolórt milliós motorjaival együtt elmossa a rossz idő, egy nagyobb országért senki nem megy a szomszédba, Jézus halacskái tovaúsznak a Szlovák raffting pályán. A tetkó nem azonosít, a Meki nem boldogít, és a műmell eufóriája is csak ideig, óráig kompenzálja a lankadt pöcsöket. Meddig áll a Bálvány?

A "szkeptikus" kifejezés egy filozófiai irányvonalat és gondolkodásmódot takar, mely szerint a világról alkotott képünket a logikára és a tudomány kellően alátámasztott eredményeire kell alapozni, nem pedig tekintélyre, hagyományra vagy bármiféle olyan dogmára, amely a racionális gondolkodás akadálya lehet. A magyarországi Szkeptikus Társaság azt vallja, hogy a körülöttünk levő világ megismerésének legmegbízhatóbb módja a tudományos módszer – olvasom a szkeptikusok társaságának honlapján, és lankadok. Még egy törzs a semminek. Kételkedni, megkérdőjelezni, újragondolni az emberi létezés maga! De csak a matériában hinni? Az maga a csőd...

Hozzászólásom oka a hozzászólások (lásd korábbi írások a témában). Nem programot hírdetünk október 3-án a Gödör Klubban, hanem lehetőséget. A kommunikáció lehetőségét. Szélsőségesek, radikálisok kíméljenek, mindkét oldalról!