Távol áll tőlem a politika...vagy én állok tőle távol. Talán, ha levenném szemeimről az ellenzőt, még azt is észrevenném: ez bizony nem (csak) politka, ez maga a(z) élet (LÉT) kérdése. Privát komfortból, és intelligenciám csekélységére hivatkozva (vagy bármire), ezt a ziccert most kihagynám. Hogy akkor mi a ráció abban, hogy ujjam alá ragadtam a klaviatúrát? Azon filóztam, hogy mi volna, ha jelezném a Kultúrpárt felé, hogy: + 1 tag... Bevesztek?

Ne viccelj! Naná. Várunk minden nap. 3.án meg különösen!

Köszönöm, Péter! Ha ott nem is (jövő zenéje), de itt vagyok. "Figyelő üzemmódban" (egyelőre). Kompetens témákban aktivizálódom. :)

Kedves Péter, nagyon szépeket írtál. Azt a bizonyos mozgó-változó makettet bárki oda tudja állítani a 0 kilométerkő mellé, még a főpolgármester is. Aki persze csak látszólag élő személy, csak látszólag hasonlít bizonyos Demszky Gáborra (ffi, 56), valójában két lábon járó jelkép, némi - folyton változó nagyságú - közpénz, költségvetés, és libikókás szavazatarány szimbóluma. Bármit oda lehet állítani, csak kétséges, hogy ha meg akarjuk érinteni, nem derül-e ki, hogy 3D fantasy, látszat, ködkép, füst. Nem lehúzni akarlak, de hát félek tőle, hogy ha kikövetelünk egy - mondjuk - makettet, akkor nem azt követeljük-e ki, hogy jöjjön már az esti mese - lehetőleg habbal.

Az is lehet... nem tudom, elvagyok keseredve. Talán itt lenne az ideje egy Civil főpolgármester jelölt "felépítésének", egy igazi, nagyformátumú, és már jelentős anyagi sikerekkel bíró személy megtalálásának, aki 1 forintért rendbe rakná az egészet. Ha jól emlékszem ez máshol már sikerült.

Ne haragudjatok, de bő évtizede nincs egyetlen épkézláb civil ellenjelölt sem demszkyvel szemben. Egyetlen ilyen volt legutóbb: Eva M. Amichay. Ott savazták, ahol csak lehetett. A libsi-komcsibérenctől kezdve az ál-szatelitkurváig mindenek elmondták. Meghallgatni az ötleteit? Vitázni vele? Lófasz. Csak a savazás ment. Pedig mit tett? Ötletelt és kérdezett... Úgyhogy itt az ideje, hogy az ocsú elváljék végre a búzától, az igazi tenni akarás az üres PR maszlagoktól. Itt az idő, hogy kiderüljön végre, a náciriogatáson túl a Budapestet kulturális és gazdasági téren erősen befolyásoló liberális elit tud-e és akar-e tenni bármit is Budapestért? A kívülállók szava évek óta lepereg. Hátha a belső hang célba érhet.

Link: http://ema.blog.hirszerzo.hu/?todo=all

Nagyon jó lenne egyszer szakértők kezekbe adni Budapestet. Én Novák Pétert is el tudnám képzelni Főpolgármesternek...Ebben benne van a szivem választása is.Városrendezéssel foglalkozó emberek dolgoznának Novák Péter keze alá!Annyit már most tudni vélek, barátságosabb lenne ez a város. Talán akkor több lenne az akadálymentes terület,és a sérültek is könnyebben boldogulnának. Sok jelzölámpa csipogását elnyomja a kocsizaj. Sajnos egész Budapesten káosz uralkodik. Fel van túrva a fél város, közlekedni csak lépésben lehet, ha gyorsan akarok eljutni valahova jobb ha gyalog vágok neki a fájós lábammal. Mindezzel együtt suzeretem Budapestet.Itt születtem, ez a hazám. A politikával nem foglalkozom, csak egy barátságosabb tisztább élhetöbb budapestet szeretnék!

Hát szivecske, az nagyon vicces lenne, ha én bármit is, de meghatóan kedves vagy! Talán hívjunk szakembereket, manapság úgyis mindent rájuk akarnak bízni, és egy szimpatikus ötvenes karakter az egészet lázba, tűzbe tudná hozni. Ez PR is vastagon, nem lehet kikerülni, de lehet viszonylagos hitelességgel csinálni. Dr Schmitt, és Tarlós független? Ezt ugye nem gondolja komolyan, kedves Kutyavásár?

Kedves Pesticsaj! Úgytünik nem egy városban élünk. Kérlek sorold már fel magadban a megkezdett, és a be is fejezett fejlesztéseket, a meghatározó városképi elemeket, a közlekedés anomáliáit feloldó rendelkezéseket (nem, a 4.es metro nem az, valamint megtervezni sem sikerült). Igen, amit leírtál az bizony egy emberen is múlik. Az önkormányzatok piszkálása, a kamionstop, az ál, és civilszervezetek "kezelése", stb. És valóban, tájékozatlan vagyok, mert nem tájékoztat senki, hiszen az "új utat építünk", és a hasonló szlogenek már nem igazán találnak el sem engem, sem mást. Tessék karizmatikusnak lenni, ha kérhetném! Tán nem véletlen, hogy Budapest történetéből (is), nagyformátumú személyiségekre, városvezetőkre, nem csoportokra emlékszik, ha emlékszik a hálátlan utókor. Néhányat felsoroltam volt a publicisztikában.

Ráday Misivel szólva unokáink se fogják látni többek között pl.a forgalmat levezető városi gyorsforgalmi utakat,a Duna alatt átvezető közúti alagut(ak)at,és sok más forgalomkönnyitő beruházást,mert a 4-es Metró már rég elvitte az összes fejlesztési pénzt.Aki nem arra lakik,vagy nem arra jár,az jobb ha elköltözik.Az egy butaság,hogy az embereket le lehet szoktatni az autózásról,ez más városokban sem sikerült.A tömegközlekedés és az autózás egymást kiegésziti.Csak csendben kérdezem 530 milliárd forintból hány kilométer utat lehetett volna épiteni? A városvezetésnek javasolnék egy tanulmányi kirándulást Varsóba

Bár Péter publicisztikája a Budapesti helyzetet vázolja, kis országunkban ez a politikai hozzáállás vagy, hogy pontosítsak, ez a hozzá n(s)em állás nem egyedi. Ha már az utaknál tartunk: Meggyőződésem, hogy a szolnoki közutakat cukrászok (vagy vmi hasonló) tervezték, de semmiképpen sem közlekedési szakemberek. Tavaly itt, Szolnokon olyan átalakításokba kezdtek, hogy még ma is isszuk a levét. Mi az autósok. Városunk fő forgalmi útját zárták el az autós forgalom elől, meggátolva ezzel a városon való átjutást (is). Szűk utcákon kell keresztül-kasul hajtanunk (a dugók miatt csigalépésben) MEGKERÜLVE A FÉL BELVÁROST, hogy eljuthassunk nagyobb bevásárlóközpontjainkba, kertvárosainkba, stb. Az egész város fel van háborodva, de a fejesek a fülük botját sem mozdítják. Illetve mégis: az első hullám után, lezártak még néhány utcát. A Szigligeti Színház környéke pl. a Budapest felől érkezőknek csak egy - két igen furfangos csavarral érhető el. Tiszta vicc az egész! A motivációt megértem és támogatom („A főtér hangulata idézze vissza a régit!”), de nem ilyen megvalósítást várnék olyan emberektől, akiknek (állítólag) van némi affinitásuk ehhez. Kétszer meggondolom, hogy autóba üljek-e, vagy inkább a tömegközlekedést válasszam. Az utak minőségéről nem is beszélve. Dehát ugye ez sem egyedi. Ahogy a párom mondaná: „Magyarország az az ország, ahol 60-as táblákkal javítják az utakat.” Csak két link annak, akit érdekel (és bocs az off-ért!): Újra változik a forgalmi rend Szolnokon http://www.szoljon.hu/index.php?apps=cikk&cikk=126877 Közlekedési helyzet a Kossuth tér átalakítása után http://www.szolnok.hu/0100_hun/1000_Forumok/topic.asp?TOPIC_ID=120 Szép napot és dugómentes (mert idealista vagyok :-) ) közlekedést mindenkinek!

Petőfi Sándor: Világosságot! Sötét a bánya, De égnek benne mécsek. Sötét az éj, De égnek benne csillagok. Sötét az ember kebele, S nincs benne mécs, nincs benne csillag, Csak egy kis hamvadó sugár sincs. Nyomorú ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! Nem kérlek én, hogy átvilágíts. A másvilágnak fátyolán, A szemfedőn. Nem kérdem én, hogy mi leszek? Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok? S miért vagyok? . . . Magáért születik az ember, Mert már magában egy világ? Vagy ő csak egy gyűrűje Az óriási láncnak, Melynek neve emberiség? Éljünk-e önnön öröminknek, Vagy sírjunk a síró világgal? Hány volt, ki más szívéből Kiszíta a vért Saját javára, És nem lett büntetése! S hány volt, ki más javáért A vért kiontá Saját szívéből, S nem lett jutalma! De mindegy: aki áldozatnak Od' adja életét, Ezt nem díjért teszi, De hogy használjon társinak. S használ-e vagy sem? A kérdések kérdése ez; s nem a "lenni vagy nem lenni"? Használ-e a világnak, aki érte Föláldozá magát? Eljő-e a kor, Melyet gátolnak a rosszak S amelyre a jók törekednek, Az általános boldogság kora? S tulajdonképpen Mi a boldogság? Hisz minden ember ezt másban leli; Vagy senki sem találta még meg? Talán amit Mi boldogságnak nevezünk A miljom érdek, Ez mind egyes sugára csak Egy új napnak, mely még a láthatáron Túl van, de egykor feljövend? Bár volna így ! Bár volna célja a világnak, Bár emelkednék a világ Folyvást, folyvást e cél felé, Amíg elébb-utóbb elérné! De hátha úgy vagyunk, Mint a fa, mely virágzik és elvirít, Mint a hullám, amely dagad Aztán lesimul, Mint a kő, melyet fölhajítnak, Aztán lehull, Mint a vándor, ki hegyre mászik, S ha a tetőt elérte, Ismét leballag, S ez így tart mindörökké: Föl és alá, föl és alá . . . Irtóztató, irtóztató! Kit még meg nem szállott e gondolat, Nem fázott az soha, Nem tudja még: mi a hideg! E gondolathoz képest Meleg napsugár a kígyó, Mely kebelünkön jégcsap gyanánt Vérfagylalón végigcsúszik, Aztán nyakunkra tekerőzik, S torkunkra folytja a lélegzetet. Pest, 1847. március

Hát akkor megpróbálok világosabban beszélni. A főpolgármester semmiben nem dönt, a legkevésbé rajta múlnak a dolgok. A kerületi polgármesterek sem döntenek. Minden azon múlik, hogy mennyi a lóvé (1), és azt a testületek hogyan és mire osztják el (2). A főpolgármesternek 1 (egy) szavazata van, és frakciója azt is megmondja neki, hogy az IGEN, a NEM vagy a TARTÓZKODOM feliratú gombot nyomja meg. A főpolgármesterség egy szerep, el kell tudni játszani, de nem súlyos döntési helyzet.

Tudjátok, azért van tele a töke a legtöbb budapestinek demszkyvel, meg az összes kerületi polgármesterrel (no és persze a kormányfővel), mert azok a meg-megvalósulgató "fejlesztések", melyekre ezek a politikusok oly büszkék, évtizedek, fél évszázadok, századok adóságaiként valósulghatnak meg - ha egyáltalán. S mire egyik-másik el is készül, már rég meghaladta a kor s nagyvárosi igény - a hidaktól kezdve, a villamosvonal hosszabbításokon át, az M0-ásig bezárólag. Ha megnézitek ezeket a kiemelt fejlesztés elemeket, láthatjátok, hogy még mindig nincsenek készen. A hiányzó projektek elkészültének még csak a halovány jelei sem igen látszanak. Ráadásul Budapest fejlődését továbbra sem a városvezetés diktálja (vagy akár csak tartja kordában), hanem az ilyen-olyan céllal betoppanó multinacionális tőke. Az önkormányzati törvényt ugyan behatóbban nem ismerem sajnos, de majdnem biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezik a főpolgármester vagy akár a kerületi polgármesterek, mint azt itt (borítékolható módon) egyesek elhitetni szeretnék. Ha így volna, nem menne az ádáz harc e posztokért 4 évente... Ui: Aki jogtudós, annak azért ajánlom figyelmébe: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=99000065.TV&cel=P(29)

Kedves Postamester! Egyáltalán nem rövid a memoriám, még a húsz évvel ezelőtti Prágára, Pozsonyra, és Bukarestre is emlékszem. Nekem, mint állitólagos "celebnek" akad elég társadalmi célú befektetésem a firkálmányokon túl, rendesen tiszta a lelkiismeretem, teszek, amennyit lehet, sőt, még a nevemet is adom hozzá... (veled ellentétben). Hogy kit hányszor választanak meg, az csak alternatíva kérdése, és miután nincs, mindenki a legkevésbé rosszra szavaz. Levelem a progresszió hiányáról szól, az elveszett lendületről. Sokkal több benne a fájdalom, mint ahogyan te azt olvastad, barátom. Kedves Pesticsaj! Ha valami nem megy - akár a közgyűlés megváltozott összetétele miatt - azt érdemes kommunikálni, esetleg (oh, félve írom ide) lemondani. Ez nem bátorság, ragaszkodás tíz körömmel valamihez, ami ezek szerint halálra van ítélve. Ez egyszerüen időhúzás.

Kedves Postamester! A "barátom" kifejezés az én szótáramban azt jelenti ami, csak úgy, mint a megszólításban szereplő "kedves". A mellékelt ábra szerint neked személyes problémád van, vagy velem, vagy magaddal, nem tudom, de a fentieket érdemi reakciónak nehéz tekinteni. Egy nagyváros "milyenségének" kérdése pedig nem puszta esztétizálás. Emlékeim szerint levelemben másról is megemlékeztem volt, stílusát pedig egyáltalán nem szántam sem leereszkedőnek, sem okoskodónak.

Köszönöm, és persze a téma tekintetében nem vagyok mentes az indulatoktól, nyílván innen a félreérthetőség oka. "Ennyi búsulással fényesen nyílna meg az ég" - idéztük Adyt, és írtuk e honlap hasábjain néhány hónapja, és lám... Valószínüleg a Liszt Ferenc téren kellene melletted ücsörögnöm, neked velem végigsétálni a Kossuth Lajos utcán, aztán alapítani és/vagy keresni egy hiteles civilszervezetet, kizárni a politikát, és beengedni a demokráciát, virtuális kardozás helyett. Lenne mit tenni, az biztos.

Az azért fura, (vagy inkább szomorú) hogy egy alapjában előre mutató (bár kellőképpen kritikus felhangú) írás is milyen indulatokat, személyeskedést tud kiváltani.. Budapesttel szerintem (na persze nekem könnyű.. a birtokom ide rúg le a Sióra..:-)nem az a baj, hogy több az olyan hely (hej-hejj) ahol az ember gyomra felfordul, mint amelikben gyönyörködni lehet (mert hála Isten ilyen is van bőven..) Hanem az, hogy nem működik, nem lehet látni merre tart, a folyamatos lezárások (ráadásul egyszerre), a folyamatos változások, az elherdált milliárdok, a nemtörődömség bőszíti és keseríti az embert... és asszem jogosan van az az érzése az embernek, hogy mindjár rádől az egész..., Pedig Budapest télleg a világ egyik legszebb fővárosa lehetne.. ha élhető lenne.. lenne elég zöld, lenne (köz)biztonság, működő, átlátható rendszerek, közlekedésben, közberuházásokban... És lehet, hogy a főpolgármesterség csak egy tisztség, és vajmi kevés beleszólása van a dolgok alakulásába (akkor mi szükség is van rá??? hmmm hmm.....) de az sajna nem megy, hogy a sikerek az övéi, a gebaszok meg a kerületekéi... Én persze Budapest esetében maximum szagértő lehetek (és úgy elég rossz a tapasztalatom..:-) úgyhogy lehet barmozni, mitértesztehozzávidékisuttyózni mer1 igazatok lesz... de lehet jobb lenne beszélGETni róla.. hogy ne csak csinálGATás legyen ez az egész... Én a maketten vállalom a Királylaki uccát...

Kedves Pesticsaj! Ha megszámolod, hogy államiságunk kezdete óta hányan mondtak le önként egy hatalmi szituációban, tudni fogod, hogy nem. Én moralizálok, és nem úgy, mint a közt.elnök:))) (félreértések elkerülése végett mégegyszer: a lemondás nem a gyengeség jele. Ráadásul ezt is csak egy lehetséges "útként" fogalmaztam meg, sok más lehetőség(e) közül.)

Lemondani nem a hatáskör nagysága, hanem a hatékonyság hiánya miatt kell.. Mindenkinek aki nem elég hatékony... még akkor is, ha ötször választották (jobbhíján?) meg.. (a választások meg persze demokratikusak, de inkább a kommunikáció, mint a józan ész hatalmáról szólnak... ) Persze igaz ez mindenkire, aki közhivatalt visel (vagy csak szeretne..) Én NP írásában olvastam konkrétumokat.. abban a hat képben amit a jövőről ír, benne van, hogy mi az ami hiányzik.. egyébként a népnek meg joga van nyavalyogni.. (vagy esetleg kérni..) merhogy a nép finanszírozza a fejlesztéseket, sőt.. a tisztelt funkcionáriusok és szakértők fizetését is... Az uniós pénzek felhasználására egyébként nem csak két év állt volna rendelkezésre... csak ugye "ejjj ráérünk arra még...." A dugókért meg persze az autósok a felelősek, ja... meg a nem kellőképpen összehangolt felújítások, meg az elkerülő utak hiánya, meg a tökéletlen és irreálisan drága közösségi közlekedés, meg az őrzött, ingyenes P+R parkolók (meg a hozzá járó bkv napijegy) hiánya, meg... komplex problémákat kár egy-egy látványos, hangzatos szlogennel elintézni... mindenesetre biztos hogy nem visz előre.. (bár lehet, hogy ennek a fórumnak már nem is ez a lényge... hanem lenyomni egymás torkán a saját igazunkat (meg vele Demszky Gábort.. ??? :-) szépestét... vaszil

Kedves Mindenki! A jövő sikerszakmája a magyar – magyar tolmács. Leglábbis az eddigiekből ítélve. Én is szeretnék kiszállni, csak nem lehet, különösen így… Az első, és legfontosabb, a “lemondás”, mint olyan, ezen pengeváltások mellékága. Egy egyszerű reakció volt részemről Pesticsaj azon megjegyzésére, hogy a Főpolgármester tehetetlen töketlen közgyűlésével szemben. Sajnálom, hogy a közbeszéd a lemondás kifejezést, már csak egyetlen értelemben képes használni. Töketlenség esetén a csoportdinamikai, vagy csoportvezetői eszközök közül a forradalmi hangulatú gyújtóbeszéd, az egyéni meggyőzés, a személyes áldozatvállalás, a nem engedés a 21-ből, stb. lép életbe, és ha ezek mind kudarcot vallottak – akkor és csak akkor – jöhet a lemondás, az is csak a figyelem felkeltése okán, hogy gyúljék villanykörte minden polgár agyában: NEM ÉN VAGYOK MAGA AZ ÖRDÖG, SZAR A RENDSZER APUKÁM! Én a magam részéről elsősorban erőt kívánok Demszkynek a fent sorolt vesszőfutáshoz, sőt, még azt is feltételezem, hogy millió csatán túl vagyon, csak hát az a fránya háború, ugye... Néhányan hiányoltátok írásomból a konkrétumokat. Bár szerintem követhető volt a gondolatmenet, íme a magyar – magyar tolmácspéldány. 1., “…a Duna egyik partján csak északnak, a másikon csak délnek hömpölyögnek az önkormányzat és/vagy az állam által finanszírozási támogatást kapott hibrid autók utasai…” A világvárosok jelentős része mára eldöntötte, hogy sugárirányban, vagy körforgalmak mentén szervezi életét. Bp. 100 éve képtelen erre. Van körforgalmunk (József, Margit, Szt.István, Teréz, stb.), van sugárútunk is (A Postamester által, és általam is imádott Andrássy, aztán a Rákoczi, Üllői, Váci stb.). Ha a sugárút találkozik a körúttal, ott bizony akad az élet. Párizs pl. egyetlen hatalmas körforgalom. Cairo meg? Hát ott reggel a sugárútak egyírányba mennek a város fele, este meg fordítva! Őrület! Hogy ez Budapesten működne? Fogalmam sincs, nem vagyok közlekedési szakember. De mondjuk, ha a rakpartok oldalanként egyirányúak lennének – a felhajtó forgalom sávigényének kiépítése után – az egészen biztosan hozna változást, hiszen a ránk annyira hasonlító Bécsben így működik (pedig eredetileg nem így volt kitalálva). A hibridek támogatása egészen kézzelfogható ötlet – ezt mint boldog hibrid tulajdonos mondom – pl. kompenzálhatnának a regisztrációs adóban. Vagy a benzinben. Vagy mindkettőben. 2., “…miközben a folyót keresztül-kasul szelő hungarovaporettók fedélzetén vidám üzletemberek integetnek aktatáskáikkal…” Tegyük fel, hogy Dél – Budai állampolgár vagyok, és Óbudán van dolgom! Hagymázos lázálmomban azt találtam volt gondolni, hogy szívesen letenném, azt a kurva hibridet, mondjuk a MÜPA környékén kialakított parkolóban – hely ugye akad – és az előttem álló másfél órát, nem a dugóban tölteném, hanem egy menetrendszerinti kishajón, mi ugyan több megállóval juttat el a célálomásig, ráadásul tán ugyanannyi idő alatt a folyásiránnyal szemben, de felemelt fejjel, sőt lélekkel szállhatnék ki a fedélzetről. Lehet, hogy elrugaszkodott az ötlet, de hogy a várost átszelő folyó hasznosítása elegendhetetlen…nem sorolom az ide vonatkozó példákat, több kontinens, több nagyvárosából. 3.,”… a várost körülölelő körgyűrűkön a marcona kamionsofőrök vonásai egy pillanatra kisimulnak, és délbudaiak ölelkeznek zuglói testvérkéikkel…” Ó, az én próféta lelkem! Míg itt vitázunk, már át is adták a körgyűrű nekem hiányzó részét, szevasz! Ha az egyébként semmilyen nyomtávszabványhoz nem igazodó budai szakaszon nem történik baleset, akkor ötven perc alatt érek be a Kultúrpart zuglói irodájába reggel, az eddigi két és fél(!) óra helyett. Mi történik az Észak – Budai kollegákkal? Ki lesznek rúgva. Senki – sem az állam, sem a város, sem a kormány, sem te, kedves olvasó – nem tehet arról, hogy közel két évtized nem volt elég egy körgyűrű felhúzásához. Mert hogy amúgy kettő kéne, minden szakértő szerint. 4., “…a belváros utcáinak apró boltjai ismét megnyílnak, vagy valamilyen más hasznosításra válnak alkalmassá, mert motivált a befektetői szándék…” Hát, ha ezt is részleteznem kell, felakasztom magam. Kérek mindenkit, hogy önállóan sétáljon végig a belváros reprezentatív utcáin, és számolja meg a kiadatlan üzlethelységeket. A kapott adatot hasonlítsa össze, a városban működő plázák, és a benne működő vállalkozások számával… Még az Erkel Színházból is bevásárlóközpont lesz, felfogtad? Felfogtátok? Egy Színházból? Én egy db. állampolgár vagyok. Kinek kell szólni? Az arctalan, pofátlan tőkének? Nem a Polgármesteremnek? Egyetlen hívószavára a buldózerek elé fekszem, nekem nem kell kétszer szólni, BARÁTOM!!! 5.,”... este tíz után is meg lehet inni valamit! ...kulturális közterületek nyílnak, és utcazenészek szórakoztatják a szomorú nagyérdeműt...” Nem, nem a Liszt Ferenc térről beszélek, hanem a szellemi központokról, a bezárt Almássy térről, a lerombolt Kultiplexről, a művelődésiházakról, az egyetemi klubbokról! A köztéri, arculati elemekről, egy zenélő kútról Kőbányán, egy bionikus szoborról a József Attila lakótelepen, és egy nagy piros csúszdáról a Gellért Hegy oldalában, vagy amit akartok. És arról, hogy a Mahart által felkinált Éjszakai Zenés Táncos Hajókázás Budapesten program ne érjen véget este 10 – kor, mert még az őrült spanyoloknál is 12 – ig tartott, pedig ők csak egy rohadt kanálisból csináltak folyót Sevilla közepén. Világkiállítás? Simán kiállít minket a világ. Kis ország, kis foci...

pesticsaj, mert neked aztán kurvajól áll a politika mi? annyira átlátszó vagy, hogy az már fáj. sőt: fúj!

Csináltam(ok) 1-2 honlapot, fórumot, stb., ezért elmondhatom: sok admin megirigyelné a politikával foglalkozó honlapok (fórumok, stb.) aktivitását. Sajnálatos! Ha a kultúrtémákban feleekkora energiát lehetne mozgósítani (nemcsak a neten!), érzéseim szerint több érték cserélődne ki a kommunikációban. Felhígult világunknak meg kellene vizsgálnia, mi az, ami a lelket és szellemet egyaránt, és VALÓBAN táplálja. Lehet, hogy én vagyok túlzottan idealista(?), s ez bizony nem kifizetődő egy túlságosan is elmaterializálódott, politikaközpontú világban. De persze az is lehet, hogy még mindig keveset láttam (Isten ments az általánosítástól, s az olyan dolgok megítélésétől, amelyekben ismereteim homályosak!). DE: világn(é(r)zetemet) főleg lelkem rezdülései határozták(ák) meg, amelyből identitástudatom és egész lényem formálódott (talán ezért lettem művész és nem pl. politikus), s valami most is megrezdült itt benn, és szomorú vagyok… Bennem is indulatokat ébreszt a politika, de főként attól áll égnek a hajam, ha látom, mekkora közönsége van, és mekkora ellentéteket képes kiváltani. Mégsem szállok ki! Hahóóó…ez nem erről szól!

Magyarország: http://www.youtube.com/watch?v=fUBtLSWqYxg

Kedves Pesticsaj, te tényleg egy Pesticsaj vagy... Hol itt a politika, és egyáltalán miről beszélsz? Vagy nem olvasod végig a hozzászólásaimat, vagy túl közel vagy valamihez, vagy... tulajdonképpen nem is értem. Tényleg. Kérésedre részletesen elmagyaráztam újra a megjelentett publicisztika alapfelvetéseit. Hol olvasol te abban politikáról, piacgazdaságról, akár együtt, akár külön???

Nidda mán a főlgármester bácsi leveleket írkál? Mifene?! Minek teszi, hiszen titulusa nem több, mint bábpozíció. Vagy ez is a bábozás része? (Most légy okos, domokos!) http://nol.hu/budapest/cikk/507383/

Novák Úr.. most, hogy így elmagyaráztad, (és ha véletlenül megértik), (fő) polgármester lesz belőled.. akárki meglássa... ja.. ésmég egy közérdekű... ma autózás közben láttam hogy kékül a domb, és nem álltam meg, hogy meg ne álljak és megkóstoljam... , lassan fogyasztható a kökény.. (recece..)aki látja egye, mert baromi finom+ egészséges...

Ez megint egy topic,ami értelmesen indult egy jó kis hangulatjelentéssel,egy olyannal,amit autós társaink tizezrei éreznek mindennap,amikor a lehetetlent megkisérelve megpróbálnak eljutni a-ból b-be.Aztán elfajult és ahogy NovákP irja magyar-magyar tolmács kell hozzá.Azért ahhoz elég komoly csőlátás kell,hogy a Főpolgármester Úr negyedik,és ötödik ciklusát sikertörténetként lássuk.Felsorolni is nehéz hányszor szorul ökölbe az ember keze a hirek olvasása közben.Botrány botrány hátán,a korrupció az egekben,ami más világvárosokban müködik az itt nem: BKV-azt lassan ki kéne adni gebinbe a Monty Pythonnak- Parkolási társaságok-ilyen sehol nincs a világon

Kész lesz a Metró,de nem lesz állomás-vagy forditva- A közbeszerzési eljárások milliárdos büntetésekkel végződnek A tavalyi Combino saga-ról nem is szólva(ugye hogy felejt az ember?) Hát többször is vacilláltam négyévenként a szavazófülkében,de mindig az általam gondolt kisebbik rosszra szavaztam.Gondolom mint sokan mások.Háááááááát? Egyébként meg Trabant és Wartburg még mindig van(föleg lomtalanitáskor a környéken),de ez nem Demszky érdeme,hanem a Németeké,akik az ujraegyesités után immáron HÚSZ ÉVE bezárták a gyárakat

Péter augusztus 4-i „Orbán vagy Gyurcsány?” című írásához érkezett két olyan hozzászólás, amely itt is (most is) aktuális. Szeretnék ezekre itt reagálni. Az elsőt, Debika hozzászólását pusztán azért illesztem ide, mert ennél a témánál nemcsak ismét aktuális, de méltó is arra, hogy felelevenítsük, félre nem érthető (aki tud a sorok között olvasni) utalásaival. A második, Picksi kommentje lesz, amely rég szunnyadó gondolatokat és érzéseket ébresztett föl bennem. Miért itt tárgyalom ezeket? Mert örök érvényűek. 1. debika 2008. augusztus 6. 09:16 „A csöndes téli éjszakában kiülni a lesre és várni, várni a vadat, hallgatni a csendet, közben gondolkodni az eltávolodott világ bajairól, a magaméról, miközben a kezemben tartott fegyver csövének hűvöse lassan átszivárog a kesztyűn. A Hold hideg fényében a hóval takart tisztás jól áttekinthető, de a szemközti oldal bokrai már árnyékban vannak. Ha erősen figyeli őket az ember ilyenkor, mintha meg is mozdulnának. Nyúlnék a távcső után, de mégse?tudom, zajjal járna, ha mozdulna ott a vad. A nyugvóra csendesedett világ morgása elül. Valahol a távolban recsegve tör magának utat egy őz, szarvas, vaddisznó. Messziről egy vonatfütty, vagonok koccanása felhallatszik. Itt-ott felugat egy kutya is. Mondják egymásnak napi sirámaikat. Talán, hogy kiskutyáik születtek, hogy nem vitték sétára őket vagy csak egyszerűen éhesek, vagy fáznak. Aztán egyszerre, bent a városszélen vad ugatásban törnek ki. Sokan, őrülten csaholnak. No, gondolom, betévedt tán egy róka. Arra neszeltek fel. Ez nem is igen fog már tyúkot lopni onnan. Már nem járok vadászni. Állatra legalábbis nem. Előttem a hideg fénnyel világított kihalt utca. Jobb oldalán ráérősen kocog egy kutya. Nem siet. Meg-megáll egy-egy bokornál, fánál, gondosan szaglászik, aztán farkát felcsapva továbbüget. Az egyik ház kapujánál fajtársa hatalmas vicsorgással eszeveszett ugatásba kezd. Mire megmozdul az utca összes kutyája. Amelyik nincs kikötve, rohamozza a kaput, és ugat veszettül. Más utcák kutyái is felneszelnek és ugatnak ők is keményen. A mi kutyánk, mint aki erről az egész bonyodalomról semmit sem tud, mint akinek ehhez köze végképp nem lehetne, nyugodtan lépked tovább. Nem ugat vissza, csak megy a maga felfedező világában, megállva minden jelesebb bokornál, fánál, olvassa a maga újságját, de a híreket nem osztja meg fajtatársaival. Elnézve otthonos mozgását, látszik, nem először rúgja le magáról a bezártság terhét. Nem érdekli a többiek helytelenítése. Talán hozzászokott már. A saját útját járja, mint Kipling macskája. Miért ugatják a többiek? Veszélyt rájuk nézve nem jelent. A gazdi kincseit dézsmálni, a területükre bejutni nem akar. Mi hát a baj, mi az, ami csaholásra készteti őket? Van időm a kocsiban ülve, lassan gurulva erről gondolkodni. Aztán, azt hiszem, rájöttem? Ezek azért ugatnak, mert az úton kocogó kutyának van valamije, ami nekik nincs: a szabadsága. Ennek, ott kint volt mersze átugrani a kerítésen, vagy kibújni egy résen és most élvezi a szabadságot. Nekik nincs merszük, vagy nincs lehetőségük. Utána csinálni nem merik, vagy nem tudják, ezért inkább tőle vennék el, és mert elvenni nem tudják, inkább meg is ölnék, de különb tőlük semmiképp ne legyen. Ha már nem tudnak felnőni mellé, lehúznák maguk közé, és ha ez sem megy, pusztuljon inkább?immár ellenséggé vált. Pedig nem is akart tyúkot lopni. Hogy közben róka jár a kertben? Ez a kutyákat most nem érdekli.” Nem csak Debika költőisége (ha már a KultúrParton vagyunk), de az írás üzenetisége is figyelemre méltó! .....

És 2. picksi 2008. augusztus 18. 23:20 „Azt hiszem, fáj sok fölgyűlt éved és azért a szerető tévedés…” Mert valamelyikünk téved, kedves Csárdás. Vagy én, aki konkrétabb és politikamentesebb jelet vártam (na most sokan néznek, hol van ebben politika? Válasz: a vers címében, de jó ezt akár felejtsük is), és most nem tudom, hogyan hámozzam ki ebből a jelből Tetteidet. Vagy Te értettél félre, aki azt hitte, szavakat várok. Pedig én tetteket szeretnék, végre. Olyan híreket, hogy egyikünk létrehozott egy színházat, másikunk írt egy könyvet, harmadikunk üzemeltet egy honlapot, a negyedik talán néptáncot oktat (Csárdást? :-) ), az ötödik zenél, a hatodik ki tudja, mit csinál az értelem, a kultúra megmaradásáért. És itt (is) egymásra találunk, másnak is erőt adva a tetthez. Egy hete elnémult ez az oldal. Hahó, hol vagytok? Rendben, nem várok húsz hozzászólót: az én „jelem”: www.muzsikus.hu . De igazán másokra lennék kiváncsi!” Picksi hozzászólásának második részére szeretnék reagálni. „…én tetteket szeretnék, végre. Olyan híreket, hogy egyikünk létrehozott egy színházat, másikunk írt egy könyvet, harmadikunk üzemeltet egy honlapot, a negyedik talán néptáncot oktat (Csárdást? :-) ), az ötödik zenél, a hatodik ki tudja, mit csinál az értelem, a kultúra megmaradásáért. És itt (is) egymásra találunk, másnak is erőt adva a tetthez.” Írja Picksi. Annó: Csináltunk színházat, csináltunk zenekart, csináltunk íróklubot. Ma: Könyveket és irodalmi magazint adunk ki (ha találunk szponzort) zenét, dalszövegeket, verseket, novellákat, stb. írunk, zenélünk, festünk, fotózunk, stb. Életem nagy részét az éneklés, az írás, és a fotózás teszi ki. Boldog vagyok, hogy átadhatok az embereknek valamit, amiről hiszem, hogy értékes. Nem azért, mert én adom, hanem mert nekik szól, mert azt tehetnek v(b)ele, amit szeretnének. És így pontosan azt tudom adni nekik, amire szükségük van. Ez boldoggá tesz. DE (és ezzel nem mondok újat): A művészek élete egy örökös harc. Harc önmagukkal és harc a világgal… (ebbe most nem megyek bele), ennek ellenére, vagy éppen ezért(!) nem adom fel! :) Két embernek, vagy egy tömegnek ADNI? Nem ez a lényeg. Az életben, vagy a színpadon? Ez sem fontos. A valódi mű (érték) megtalálja közönségét. :) Nem vágyom e nagyobb közönség elé lépni? De. Ám nem csak miattam, hanem főleg miattuk! Nekem adtál erőt Picksi! :) Szép napot Nektek! Kyara