Aranytanácsok világválság idejére
Így hát felelősségteljes családfőként átállok a háborús időkben megszokott háztartás-vezetésre.

Van még nagyanyámtól örökölt milpengő az asztalfiókban, tudom hát, mi az a válság, elő is kerestem az iskolás füzetbe írt kilencszáz-negyvenkettes jótanácsait, hogy hogy s miként éljünk hadi időkben. De hogy kortársaimtól is nyerjek tapasztalatokat, gyorsan fölhívtam régi rejkyaviki barátnőmet, Björköt, aki ugyan Londonban él, de azt mondja, az anyja újra birkát tenyészt, és már a geotermikus energiát is elvitték a ruszkik, úgyhogy nekik annyi. Mondtam, hogy én is birkában gondolkodom, kérdeztem, milyet vegyek, azt mondja, náluk a merino nagyon bejött. Abból a legfinomabb a rántott "slátur", a vérből és májból készült puding. Hát nem tudom, lehet, hogy inkább racka lesz.
No de térjünk a lényegre.
Tél közeledtével legnagyobb problémánk az energia, a fosszilis tüzelő aranyárban, gyújtsunk be tehát szórólappal! Ennek fűtőértéke változó, én elsősorban a Szuperinfót ajánlom, illetve a Saturn és MediaMarkt kiadványait, ezek kiválóan égnek, viszont az Auchan és a Tesco lapok gyengék és büdösek. A politikai napilapok viszont kellemes meleget adnak, és a napi bulvár is ideális tüzelő. A hetilapok sajnos igen gyatrák, de ha a fedlapjuktól megfosztjuk őket, nagyobb lángot kapunk. Sztárokról szóló magazinnal ne próbálkozzon senki, mert füst- és bűzbombává válik a kályhában. Ugyanez vonatkozik a meztelen nős, és autósmagazinokra is, de azokért kár is lenne, maradjon valami melegség a hideg éjszakákra. Szépirodalmat nem javasok tüzelésre, ha már mégis erre fanyalodunk, legalább ötöljünk ki hozzá valami ideológiát, az írók magánéletében kutakodva számos komoly érvet találunk a máglya mellett, jó ha az igazságérzetünk sem fázik.
Az élelmiszerhiány kézenfekvő megoldása a háztáji.
Ha már beültettük az erkélyt paprikával és paradicsommal, és a ládákban elegendő dughagyma is akad, akkor itt az ideje fehérjéről is gondoskodnunk családunk számára. Ha volt már kanárink, papagájunk, vagy valamely más díszmadarunk, nem jelenthet problémát néhány tyúk sem. Az ól elfér egy szélvédett lakótelepi balkonon. Szemes takarmányt, levesben főtt zöldséget, főtt burgonyahéjat kapjanak kedvenceink, sőt pár kanál meleg főzeléket is adhatunk nekik. Néha szórjunk magokat a szalma közé, hogy kapirgálásban se szenvedjenek hiányt, valamint elérhető magasságba kössünk ketté vágott kelkáposztát, karalábét, hogy nyújtózkodva csipegethessék. Tíz tyúk 150-180 tojást ad a téli hónapokban, ebből rettenetes mennyiségű rántotta készíthető, nem beszélve a tésztákról, palacsintákról, és egyebekről.
Ha van a házunknak belső udvara vagy kertje, fogadjuk meg az izlandi jótanácsot, mert ott két-három juh vidáman eléldegél, csak egy kis füves területet kell számukra elkerítenünk. Még télen sem kell akol számukra, mivel megvédi őket a gyapjuk, amelyből aztán igazi woolmarkot köthet a nagyi. Tejre, sajtra, túróra sem kell már költenünk.
A pincében, vagy a babakocsi-tárolóban lelhetnek otthonra a nyuszikák, és mivel igen szapora állatról van szó, egy pár egy egész évre ellátja prémmel és hússal a családot. Már ha akad, aki megnyúzza őket. Ha viszont eltekintünk a megevésüktől, ők zabálnak fel minket szőröstül-bőröstül.
Az egyoldalú táplálkozást elkerülendő rendszeresen horgásszunk, vagy vessünk varsát, esetleg kerítőhálóval is próbálkozhatunk. Folyóvizeink halban igen gazdagok, a halak pedig higanyban és antibiotikumban, így a téli influenzás időszakban sem kell drága gyógyszerre és lázmérőre költenünk.
És ha mindez nem lenne elég, akkor kérjünk kölcsön. Az állatorvostól. Vagy Nyuszómuszóéktól. Ha meg nem adnak, akkor egy izlandi juhászkutyától. Mert neki addigra már megint lesz miből.



