Novák Péter

2008. október 27.  09:37

Erre a címre is rákattintottál? Mindent elolvasol, csak legyen benne rád nézve valami igéretes? Vagy írtam volna öngyílkosjelölt brókerekről a tőzsdén? Esetleg többre mentem volna a zaftos, lucskos, taknyossal? „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?” Az ösztön ösztönöz? A nyáj terelget? Orrodnál fogva vezetnek (ki)? Remek, remek. Tényleg nagy a köd…

Lám, mit tesz egy jó cím, akár világokat is összeddönthet! Ott van rögtön az Orson Welles teremtette Mars támadás rádiós krónikája, vagy itt van az a cseh egyetemista, kinek blogbejegyzése kapcsán Magyarország birkatrágya méretű, élettelen aszteroidává zsugorodott a Wall Street égboltján, alig negyvennyolc óra leforgása alatt. Címkéznek és mi is címkézünk, kurvából könnyedén lészen büdös kurva, ahogy a klasszikus pesti vicc idézi.

Let’s Dance! Egy igazi ködgépkezelő nem is tesz fel morális kérdéseket, hosszútávra nem tervez, a legnagyobb slágergyanús pillanatban tenyerel a piros gombra, hadd menjen, srác, csak fejeld le a csajokat nyugodtan lassúzás közben, ez a tánc ma éjjel csak neked, csak itt, és csak most! A részvétel feltétele persze a fogyasztás – legyen szó a nagybetűs Cirkuszi Kenyérről –, hiszen egy jó standolásnál nem kérdés, mi marad holnapra. Az ugyanis csak holnap lesz kérdés, ma meg ma van, tekintet nélkül a veszteségekre!

Nyilván lehet majd nagyot röhögni, esetleg sírni, hogy támolyogsz ki a Világvége Disco kapuján, számolni a vastag bevételt, és persze megtervezni a következő lekaszáló partyt, mert amióta globalizálódunk, ezt valakik, valahol csak megtervezik pár évtizedes rendszerességgel. Amivel soha, senki nem kalkulál, az a psziché, a kis pszichéd, ami kiragadott volt az állatvilág fent említett ösztönvilágából, és létrehozta saját ködös univerzumodat. Ahogy Stahl Judit, a nemzet szakácsnője is megmondta róla elnevezett honlapján: „Én 20-22 percig szoktam sütni, de ez megint csak empirium kérdése.” Te, ez a különös tapasztalati lény, fűszerezve a lélek ízeivel, ez vagy te, nem ismersz se istent, se embert, ha a világ odakozmálni készül, vagy csak úgy csinál… Elengedsz mindent, mi elengedhető, de tartod a tarthatatlant, pánikba esel, eladsz, és felvásárolsz, megszüntetsz, és felszámolsz, mert mégis csak túl kell, túl akarod élni ezt az egészet!


Mi ez az egész? Ez a köd. Avagy a ködösítés. A pszichés görcsök okozta pánik, mert tudni biztosat nem tud senki, se a nemzeti csúcs, se az utca hírmondója, egyszerűen csak mindenki baromi okos, és higgadt hisztériával reagál, mert véleményt formálni kötelesség (nekem is)!

Az általunk megrajzolt világtérkép fenntarthatatlan, ennyi a hír. Tán nem véletlen, hogy a recesszió ténye és az emberiséget fenyegető influenzajárvány réme egyszerre lát napvilágot. Misztikus, nem? Nincs tovább, ha a fejlődést és a gyarapodást egymás szinonimáiként használjuk, nincs már mit áldozni a hiúság oltárán. Ennyi, elfogyott, csá. Járj utána a részleteknek, mielőtt hozzászolnál!