Kalmár András

2009. február 7.  09:34

Az Európai Közlekedési Tanács soron következő ülésén tárgyalja a Luxury Vechile Organization (LVO) javaslatát, amely sokak felháborodását váltotta ki uniószerte. A szervezet célja, hogy a luxusautókra megkülönböztetett közlekedési szabályok legyenek érvényesek bárhol, ingyen parkolhassanak, ne vonatkozzon rájuk a sebességkorlátozás, és használhassák a buszsávokat is.

A válság sújtotta autóipar, amely a kispéldányszámú, és méregdrága járművek gyártásában látja a menekülő utat, egységesen a szervezet mellé állt, nyomást gyakorolva a törvényhozókra. Az LVO most Budapesten tartja éves konferenciáját, mint kiderült, nem véletlenül. A szervezet elnökével, Savannah-Charlotte Niven DuMont-nal a konferencia szünetében beszélgettünk, a Gresham különtermében.

A törvény előtt minden ember egyenlő. Vagy nem?

Nézze, ez természetesen igaz, de azt is pontosan tudjuk, hogy ez az elv csak abban az esetben valósulna meg, ha mindenkinek ugyanaz lenne az ügyvédje. Attól még, hogy ön rajtakap a lakásában, amint épp az ékszereit pakolom be a táskámba, még nem biztos, hogy a bíróságon is be fogja tudni bizonyítani, hogy én kiraboltam. Mert például ha az én ügyvédem, Mr. Hogwarth Smith veszi kézbe az ügyet, biztos lehet benne, hogy maga fizet. A luxusautókkal ugyanez a helyzet. Ha valaki igényesen él, ahogy mondani szokták, „szereti megadni a módját”, és ennek jegyében sok tízezer eurót invesztál egy kocsiba, akkor ezzel sok száz munkahelyet, családot ment meg, akiket egyébként nyomorba döntött volna az autóipart sújtó válság. Ezek után elvárható a társadalomtól, hogy ez az autó, illetve tulajdonosa különleges kedvezményekben részesüljön.


A luxusautók fogják megmenteni a nagy autógyárakat?

Igen, pontosabban az a vékony, de gazdag réteg, aki rajong a finom dolgokért, az eleganciáért, a csillogásért, a mások számára elképzelhetetlen színvonalú életvitelért. Ne feledjük el, mi lett volna a művészettel, ha mi nem vagyunk! A társadalom eddig is rajongással és tisztelettel bánt velünk, most itt az ideje, hogy ezt a törvény előtt is legitimizáljuk. Az egyszerű embereknek nem lesz pénzük új autót venni, nemsokára tíz-tizenöt éves járgányok robognak majd a világ útjain. Az pedig elképzelhetetlen, hogy azonos szabályok vonatkozzanak egy kopott Passatra és egy E-osztályú Mercedesre. Persze vannak a válságnak is nyertesei: újra jól megy majd a szerelőknek, újra lesznek szervizek, garázsok, amelyek segítségével az egyszerű emberek is megoldhatják majd közlekedési problémáikat.

Na de mi a helyzet a biztonsággal? Azért még egy luxusautó se mehet át a piroson…

Nos, tudja, a modern luxusautókat olyan speciális biztonsági rendszerekkel szerelik fel, hogy se őket, se másokat nem kell attól félteni, hogy az új szabályozás miatt baleset áldozataivá válnának. A pár nap alatt, amit Budapesten töltöttem, megbizonyosodtam afelől, hogy önöknél ez a rendszer gyakorlatilag már bevezetésre került. A gyönyörű, drága autók bárhol parkolhatnak, és szerencsére szabadon száguldhatnak, a buszsávok lehetővé teszik ezt. Nem úgy, mint például Párizsban, ahol a buszok egy része a forgalommal szemben közlekedik. Nem véletlenül tartjuk konferenciánkat az önök gyönyörű városában: javasolni fogjuk, hogy elsőként csatlakozzanak mozgalmunkhoz.

De ezen az alapon a közlekedési szabályok alól való mentességet kiterjeszthetnék a kerékpárosokra is, hiszen ők is sokat tesznek a társadalomért azzal, hogy nem szennyezik a környezetet.

Attól tartok, hogy ez már nagyon kockázatos volna. Nem mintha bármi bajom lenne a biciklisikkel – bár néha kicsit büdösek -, de azt hiszem, a szabályozásnak exkluzívnak kell maradnia.

Köszönöm a beszélgetést.