Ugrás a menühöz Ugrás a tartalomhoz
2012. május 26., szombat - Fülöp, Evelin

Fuck my dirty ass!

2009. február 23.  07:14
címkék: Novák Péter
- sikítja könnyek közt egy alighúsz kislány, miközben négy tagbaszakadt férfi gyakorlatilag agyba-főbe kínozza. Nem részletezem. Vidám szombat esti szórakozást színlelnek ők a producer kérésére, egy szemmel láthatóan lakótelepi lakás rejtekén.

Charles Baudelaire: Rúgjatok be!

Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok,szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha, egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagoktól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.
Az ízes kelet-magyarországi kiejtés sem képes leplezni a fájdalmat, a megaláztatást, ezt az egész nyomorúságot, ami csak úgy árad a Domus duplaágy kitérdelt kárpítjából. Ez van. Az információs szabadság aranykorában, a világháló egyszerre menny és pokol a hallgatag halásznak. Három asszociatív kattintás és máris váratlan tartalmak sokasága a zsákmány! Váratlan a reakcióm is, a belém hasító gondolat: lehet, hogy tudok ölni…

(Nem jó kifejezés a hasít, nem elég pontos. Roncsol, vág, kaszál, digicsel. Hátborzongató. Vagy riasztó. Tán számtalan késszúrás ilyen, a sebbe többször visszatérő, szívkörnyéki penge.)


Kicsiny fotoshop a város szélén, az utolsó márkakereskedések egyike, hol még klasszikus kellékek kaphatók, vegyszer, csipesz, hívó. A fényérzékeny falak a családi vállalkozás másik profiljának is otthont adnak, így a művészellátóval egyidőben vadászbolt várja az érdeklődőket, sajátos párosításként. Sajátos kísértésként. Az eladó tapasztalt, kedves, rutinos róka, fotópapírtól az ismétlőpuskáig árulja portékáját, mindent elérhető áron. Hosszan időzök a fényes vitrinben örzött automaták felett, de végül fotópapírt kérek s gyorsan távozom. Lehet, hogy tudok ölni…

Gyűlölöm, hogy a gonosz nem nyeri el méltó büntetését. Az életben?! Még a filmekben sem. A sorozatgyilkos vidáman sorozatgyilkol sorozatokon át. Válogatott kínzásokkal szedi áldozatait, majd egy pimf pisztolygolyó teríti le, általában pofátlan mosollyal az arcán. Hol a bosszú? A részletekbe menő? Lehet, hogy tudok ölni…

Persze van, ami biztos. Biztos, hogy készenlétben vagyok. Újabban folyamatosan. Útlevelem nálam, van menekülőútvonalam is, tudom, hogy merre indulok majd a családdal. Ha valaki elém áll, elgázolom. Nem fogok magyarázkodni. Az igazság elmagyarázhatatlan lett, túlságosan szofisztikált, s az elkeseredés nem ismer érveket, részeredményeket. Az elkeseredésnek nincs türelme. Az egyik elkúrja, a másik kivonul. Liberálisan gondolkodsz, tehát zsidó vagy. Ha nemzeti érzelmeid vannak, akkor nyilván náci. A tettes roma, így minden roma tettes. A maffia orosz, ukrán, szerb. A gárda magyar. “Buzi-e vagy?” A dolgok leegyszerüsödnek.

Ketten beszélgetnek Miskolc felé a büfékocsiban:
- Te, a Béla boros?
- Nem, nem.
- Ja, sörös.
- Az sem.
- Pálinkás?
- Dehogy is!
- Akkor mi a kurva anyja?


Cigiszünet: Hallgasd meg Kiss Ferenc A bujdosó átka című szerzeményét az Etnofon Zenei Társulás előadásában!

A hanganyag meghallgatásához Adobe Flash Player szükséges!

Az értelmiség – ha a modern szociológia fogalmai szerint egyáltalán létezik még ilyen társadalmi csoport – nagyon komoly bajban van. Orientációs probléma ez, elveszett értékek utáni fáradt, álmos kutakodás az agyvelő rejtett zugaiban, vagy hangos vagdalkozás, ütve azt, amit ér. A felelősség kérdését már régen átruházta másra a rossz lelkiismeret, így valójában nincs is kivel és miről beszélgetni. Őszintén.


Böjtölés, kibekkelés, átvészelés, tetszhalott állapot. Bölcs tanács a jelen idejű történelem túlélésére. Más olvasni a kurszki tankcsatáról és más ülni a tankban. Bizony, nagyon más. De mi van, ha épp a tankban ülök, és lehet, hogy tudok ölni? Hm?

Hozzászólások

17 hozzászólás

rettentó  2009. február 23.  07:55

Van megoldás: meg kell térni.

jaja  2009. február 23.  08:49

rettentó 2009. február 23. 07:55 Már ha az önbecsapás megoldás.

novákp  2009. február 23.  09:48

Megtérni, ez már megint egy leegyszerűsítés. Mihez, kihez?

rettentó  2009. február 23.  11:31

Krisztushoz. Igen, Péter, ez ilyen egyszerű. Fájdalmasan egyszerű ez a Jézus-sztori, mi nem tudunk mit hozzátenni a magunk erejéből.

pucros  2009. február 23.  12:01

Pont fordítva. Ha az intelligenciád elbírja, érdemes a tudást választani a hit helyett. És mivel a tudás nem biztos, vállalni kell az ezzel az úttal járó bizonytalanságot. Aztán előbb-utóbb kibontakozik egy elmondhatatlan összkép, megszólalásig hasonló ahhoz, amiben eredetileg szimplán csak hinned kellett volna. Csak akkor már érted is.

KeanuR  2009. február 23.  12:35

Egyetlenegy megoldás van: Go west life is peacefull there..

wuh  2009. február 23.  17:55

"jaja 2009. február 23. 08:49 Már ha az önbecsapás megoldás." Nyilván nem, de erről inkább te tudnál nyilatkozni. Meg a Péter. Mondjuk ő meg is teszi. Szar lehet az utóbbi időben liberálisnak lenni, de tényleg. Szar lehet a Butterfly-effectől megváltást várni és közben a káosz miatt siránkozni, és egyre szarabb. Átérzem a problémátokat. "Fuck my dirty ass! You fuckin asshole!"

novákp  2009. február 23.  23:46

Köszönet Wuh, ez izgalmas hozzászólás volt, tele őszinte aggodalommal:)

bodopete  2009. február 24.  07:55

Miért? Gondolod, hogy akik régebben ölni tudtak, jó kedvükben tették? Az a helyzet, hogy elkényeztetett pöcsök vagyunk/voltunk. A szar időkben derül ki, hogy ember-e az ember. Halál mindegy egyébként, hogy ez vallásos hithez vagy a liberális értékrendhez, egyébként egyformán, kötelezően választandó morális rendszerben nyilvánul-e meg. A világ tele iszonyatos szenvedéssel. Mi meg itt jódolgunkban sírunk mint a fürdősass. Csinálja mindenki a dolgát, ha úgy érzi lépjen fel az igazságtalanságok ellen, mutasson... éljen meg jó példát, és kerülje az erőszakot, ami erőszakot és még több szenvedést szül. Ennyi.

Adaren  2009. február 25.  15:40

A vallással egy gond, hogy tudunk Ábrahámok lenni, így megfelelni sem tudunk Istennek. Öszintén bánnánk a gyilkosságot, ha a családunk élete múlna rajta. Igen, de ha újra meglehetne élni a történteket, akkor sem áldoznánk fel őket. S melyik Krisztushoz forduljunk, a katolikushoz, a reformátushoz, evangélikushoz s még sorolhatnám? Melyik az igaz? Viszont tagadhatatlan, morális értékrendjéből sokan tanulhatnának. "A szar időkben derül ki, hogy ember-e az ember." Ez máshogy is értelmezhető, sem ahogy te gondoltad bodopete, - szerintem - hogy érvényesülhetnek azok az erényeink, amik az állatok fölé emelnek. A próblémák felvetése még nem jelent sírást. S ha meg is teszi bárki, itt jön a liberalizmus hiánya, hogy elfogadjuk a másik értékrendjét, vagy vagdalozunk olyan szavakkal, amelyek jelentését nem is értjük, álltalánosítunk s a többi. Véleményem szerint ez az írás, ha sírásról szól, akkor azt nevezzük elkeseredésnek, hogy józan ésszel nem tudunk urrá lenni a dolgokon, s a káoszban lassan ismét elállatiasodunk bizonyos szintig. (kicsit kúsza lett, pardon érte)

pinája nyigorogna  2009. március 1.  13:11

és gyűlölöm a hajnali napsugarat, és gyűlölöm, hogy reggel majd megint idegennek érzel

Andi  2009. március 4.  13:10

Mindenkivel egyetértek!!! Az Ember már a bűnbeesés óta ilyen, én is, de mindenki a maga területén ne hagyja! Az "értelmiség felelőssége": működjön az istenadta lelkiismerete (mint Péternek), úgy dolgozzon, hogy lelkekkel kell elszámolnia, akkor is lelkesedéssel, ha a magad életében nem fogod látni a "nagy" eredményt, emeld fel a lelked és legyen humorérzéked. Barátaim! Olvassuk még többet a kalsszikus magyar költőket!!! (Én a média-alámerülés helyett ezt teszem, meg a filozófusok...meg a Biblia...és saját gondolataim...) Például Radnóti : "Összeszorítom ajkam, ha nehéz/ A kín, mert tudom, tied az én harcom,/És győztes távolokba néz/Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom"

szkipper  2009. március 4.  16:00

A világegyetemet nem érdekli ezen a mérhetelen kicsiny bolygón levő lényegtelen egyén sorsa folyamatai lezajlanak akkor is ha teszel valamit és akkor is ha nem teszel semmit. Nem befolyásolsz semmit és nem számítasz semmit. Ezért léted az világegyetem irracionalitása. Tehát akkor élsz helyesen ha léted értelmét abban látod , hogy tökéletlen tudatod és mulandó tested a számodra rendelt véges időben a lehető legjobban érezze magát , és a legkevesebbet szenvedjen . Az emberi léted irracionalizmusa az értelem amely megismertet a világegyetem hidegével . Ez ellen csak intellektuálisan lehet védekezni : Vallással , tudománnyal és vagy szerelemmel . Mert a tudat irracionalizmusa a szerelem . Az meg arra tanít , hogy tanulj meg szeretni . Az alkot maradandót aki ad és adni tud tanítani másokat.

gera1  2009. március 5.  08:03

hm, az is te vagy, te vagy?

Andi  2009. március 5.  10:13

Lehet, hogy porszem vagyunk, de e porszemek nélkül kevesebb lenne a Világegyetem. "Tudod, hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz!/ A csillagok örök forgása néked forog! és hozzád szól rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért..." (Babits)

tzs  2009. március 5.  11:32

a megoldás a boldogság keresése, piciben, aztán bevonni másokat, úgy mint a Magyar Vágta, ott érdekes hogy mindenki tud magyar, cigány, zsidó és egyéb életforma lenni, anélkül, hogy leköpnék egymást a vircsafton. cirkuszt a népnek? lehet. de renitens, háborgók mindig lesznek, a baj az ami most történik, hogy nekik több joguk van az élethez mint azoknak akik megpróbálnak saját erejükből boldogok lenni. és mi a boldogság? egyszer a kertben a fűzfa alatt jóllaktam a menyasszonyom főztjével, az ágak közt besütött a nap, a madarak csicseregtek, és még a szomszéd kisebbségi család üvöltözése se tudta elnyomni azt az érzést ami szerintem boldogság volt. szóval nem kell itt nagyban játszani, először kicsitben aztán emelhetjük a tétet. ezt az országot valószinüleg alapjaiból kell újraépíteni, szóval az, hogy most próbálkoznak eu szintre hozni valamit ami még mindig nyög az átkos berögzült ostobaságaitól, szerintem felejtős.

Lajosbá  2009. március 5.  14:52

Gyerekek! Most mivaa'??? vagy én vagyok "hüje"?

Megjelenített név * :

A Kultúrpart programajánlója