Már Eötvös Károly is emlegeti a Balatoni utazás című halhatatlan munkájában, de vannak, akik Kézay Simon krónikáiban is találtak a szörnyre utaló adatokat. Az első pontos leírás Herman Ottótól származik, de az ötvenes években a kultúrpolitika már nem vehetett tudomást egy azonosíthatatlan lény létezéséről.
Később az IBUSZ, majd a Turizmus Rt. országimázs-kampányai is rendre elsiklottak felette, pedig a tavi szörnyek nemzetközi viszonylatban eddig csak nyereséget hoztak az idegenforgalomnak. De a lény most képletesen, vagy talán gyakorlatilag is újra felmerült, mert ha a pletykáknak hinni lehet, nem kizárt, hogy a sávolyi versenypálya építéstől visszahőkölő spanyol befektetők döntése mögött nem is a válság, hanem ez az ismeretlen jószág áll.
Az 50-es évek derekán a keszthelyi rendőrkapitányság a néphadsereggel együttműködve polgári védelmi gyakorlatnak álcázott hadművelet keretében fésülte át a Zala torkolatvidékét, miután rejtélyes eltűnésekről beszélt mindenki, és azonosíthatatlan emberi maradványok kerültek elő a tóból.
A Hazafias Népfront lapja, a Magyar Nemzet arról számol be 1973. március 25-i számában, hogy lakossági kezdeményezésre a tihanyi Limnológiai Intézet átfogó kutatást szervezett a medervonalon és a selfek mentén nagytestű vízi életformák után kutatva. Az eredményt halászlé és harcsapaprikás formájában szezonvégig fogyaszthatták a félsziget csárdáiban az üdülővendégek, de szörny nem akadt horogra. Az észlelések száma viszont egyre nőtt.
1981-ben rejtélyes módon süllyedt el a japán kultúrattasé huszonötöse, a Cseresznyevirág, az utasok egy több méter hosszú, tüskés hátú gyíkszerű lényt láttak a hajó körül. 1992-ben egy Christian McCliff nevű skót szörfös jelezte a hatóságoknak, hogy „egy óriáshal, amelynek lábai vannak, le akarta rántani.” A 2007-es kékszalag versenyzői a pálkövei öböl magasságában hosszú elnyúlt testet láttak mely csupasz nyakban végződött.
A verseny résztvevői közül többen videóra vették a jelenséget, a felvételeket átvette a Reuters és a BBC. Ám állatvédő szervezetek azt állították, hogy a tolluktól brutálisan megfosztott hattyúk láthatóak a felvételen. (A hattyútoll bizonyos balatonfelvidéki falvakban afrodiziákumnak számit.) A siófoki vízirendészetre máig is számtalan bejelentés érkezik, amelyeket rendre kivizsgálnak, sajnos jobbára eredménytelenül.
Most úgy tűnik, a sávolyi moto-GP pálya ellehetetlenítésében is benne van e szörny keze – vagy talán uszonya? Pedig úgy kellett volna a motorverseny a tónak, mint egy falat kenyér. Sajnos hazánkban nem tisztelik kellően a technikai sportokat, az off-roadosokat kiszorítják az erdőkből, és a quadosokat is üldözik, pedig kutatások bizonyítják, hogy a Nemzeti Parkok területén rendezett versenyek kifejezetten segítik a természetes élettér visszaszorítását és a talajeróziót.
A MÁV-nál pedig már eltervezték a lányok részére különvonatok indítását, kulturált román hálókocsikkal, ahol a szolgáltatás már útközben igénybe vehető. Ezzel sikerült volna Európában egyedülálló módon, de az uniós irányelvekkel összhangban megoldani a mozgózónát, és biztosítani a Forma 1-en már megszokott és elvárt színvonalat. De a szörny közbeszólt. Egy biztonsági cég munkatársa, így számolt be a biztonsági cégek alkalmazottainak fórumán a lidérces estéről:
„A pincepörkölt parti után még megjött a tizenharmadik kör szamárf**szaggató, és akkor Don Joles kitalálta, hogy menjünk még egy kört a hajnali széllel. Kiszótáraztam a tú lét, és a dárk szavakat, de a katalánok túl részegek voltak hozzá, hogy megértsék. Hat perc múlva már Gyenesdiás fényei vibráltak a horizonton, és mindhárom Donna Joles sírva énekelte, hogy „Besamel muccsó”.
Aztán irgalmatlan erővel rázta meg a hajónkat valami. Majd a jacht oldalra dőlt, és Mr. Joles a vízbe zuhant. Ekkor egy zöld fény felemelte, és besugározta. Láttuk, ahogy fényes lét fecskendez rá az az izé, és a folyadék felszívódik a teste különböző pontjain. A konyhás Irénke néni szerint, aki éppen ropit és káposztás buritót osztott a fedélzeten, a csakráiba ment a dög nyála.
Majd a lény eltűnt, és mi csáklyákkal szedtük ki a Dont a vízből. Fény pulzált a tüdeje helyén, és nem volt pupillája. A donnák üvöltöttek, és ecetes disznósajttal próbálták újraéleszteni. Keszthelyen a Varga professzor azt mondta csak epegörcse van, a rondábbik fajtából. Két nap múlva saját felellőségére távozott, különgép vitte el Sárl máj sejkből. (Mi már csak így hívjuk Sármelléket.)
Dr. John Gárdai, a massachusettsi egyetem kriptozoológiai tanszékének magyar származású kutatója, a lake-shake program vezetője etnográfus barátainak unszolására kezdett bele az azonosíthatatlan állóvízi objektumok – unidentified still-water objects -, azaz USWO-k kutatásába. Legnagyobb megdöbbenésére csaknem minden 20 km
2-nél nagyobb állóvíz partját benépesítő közösség – Kamcsatkától Velencéig – őrzött emléket egy tavi szörny létezéséről. A törökországi Van tavi kutatások sikerén felbuzdulva, ahol egy ősi tengeri kígyót sikerült azonosítani, és az afrikai Agyszívó Mamlambón végzett kísérletek után, magyar tudós barátainak unszolására figyelme a Balaton felé fordult. Ez év elején publikálta erről szóló cikkét a New Psyentist hasábjain, ebből közlünk most egy részletet:
„Mr. K.G. (43) vonyarcvashegyi lakos a B-i strandtól 60 méterre a csendes vízen pontyozott, amikor is a horgászcsónakja hangos reccsenéssel kettétört, és süllyedni kezdett. Mr. K.G. kétségbeesetten kapaszkodott egy kiürült ötliteres műanyag boros demizsonba, amely a felszínen tartotta, míg egy közeli horgásztársa a segítségére nem sietett. A Tapolcai Rendőrkapitányság helyszíni szemlét tartó ügyeletese semmi rendellenes mozgást nem észlelt. A roncsokat másnap a Muskátli étterem teraszán találták meg, senki sem tudta, hogy kerültek oda. A hatósági laboratóriumi vizsgálatok sosem kerültek nyilvánosságra, de sokan ismerték Gyula rendőrt a „veszprémi encist” (NCIS) aki évekig egy ismeretlen lénytől származó hatalmas szemfogat hordott a nyakában, és azt állította, hogy egy kettéharapott csónak merettyűjéből szedte ki, lemezvágóval.”
„Miss. H. a dörgicsei strandon vesztette el ártatlanságát, amikor barátja Stephen B. a nádasba gázolt vele, őt a karjaiban tartva, és Miss. H. úgy érezte, valami kígyószerű test csavarodik rá. A következő pillanatban elsötétült vele a világ, a pászkai halőr talált rá eszméletlenül a strand betonján.”
„Véleményem szerint a tó alatt található számtalan hőforrás által vájt barlangok valamelyikében található különleges élőlény a termálviz rendszereken keresztül közlekedik, és igy gyakorlatilag a Balaton-környéki welness hotelek medencéinek bármelyikében ő, vagy ivadékai megjelenhetnek.”
Gárdai még felhívja a kormány és a lakosság figyelmét arra is, hogy bár a civilizáció áldásos tevékenységének köszönhetően ma már kulturált betoncsík keretezi a déli part elsivatagosodott öbleit, így óvva meg a fürdőzőket a kellemetlen növényektől és az abban tenyésző élőlényektől, de például a vizibiciklik hengeres testében a Zöld-foki–szigetekről behurcolt, és Skandináviában már elszaporodott óriás toxikus meztelencsigák megjelenésére lehet számítani, amelyek tápláléka ugyan főként az üveggyapot, de az áldozatok arcába fröccsenő kénsavtartalmú vizeletük végzetes lehet.
Sőt, az északi parton foltokban elszaporodott a nádas, amely szennyvíztisztítóként fogja fel a vízen úszó tárgyakat, haltetemeket, PET és egyéb palackokat, kukoricatorzsát, kilyukadt gumiállatot, de kedvezőtlen széljárás esetén rendre újra a fürdőzők közé löki az onnan elszármazott anyagokat. Egy ilyen „szemétadagoló” búvóhelyéül szolgálhat többméteres angolnáknak is, melyeknek elektromos alfaját többen a közüzemi díjak mérséklésének érdekében kívánták házi akva-akkumulátorokban felhasználni, ám a kísérleteknek sajnos majdnem mindig tragédia lett a vége.
Az angolnák miatt ingadozott a feszültség, amitől a magasabb épületekben a nagyképernyős tévék többségén kirohadt a plazma, és ez az éppen nézett csatornától függően több emeletnyit is képes volt átmarni függőleges irányban. Füreden a Duna Tévé épphogy foltot ejtett a parkettán, de az RTL Klub leszivárgott a földszintig, a Budapest Tévé pedig a pincéig csöpögött. Nem csoda hát, hogy Gárdai kutatásai számos civil szervezetet győztek meg arról, hogy gyermekeink jövője is azon múlik, rendeződik-e a balatoni szörny rejtélye.
Mert sajnos nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a tavat a kulturált szórakoztatás medrébe terelő össztársadalmi mozgalom ellenére – amelynek oly jeles képviselői lettek volna a moto-GP futamok, vagy a több országgyűlési képviselő által javasolt balatoni motorcsónak-versenyek – a 72 kilométer hosszú swiming poolt egy prehisztorikus lény uralja. És ha hihetünk Gárdainak, akkor szinte biztos, hogy ez is egyfajta agyszívó Mamlambo.
