Egy disznóvágás margójára
Egy csapat részeg ember hajkurász a hóban egy védtelen malackát, hogy utána borzalmas módon megkínozzák, kivégezzék, apró darabokra szedjék és felzabálják.
Motivációk életre-halálra
Hát nem is tudom. Motiváció, az aztán van elég. Kívül-belül. Szerintem például a legfőbb motiváció az, hogy az élet alapvetően szép. Szép, mert az embernek van itt valami dolga, feladata, és ez nagyon jó dolog. Hogy semmi sem hiábavaló.
Hiába mentegetik Kádárt
Komoly eredmény, hogy a múlt hét folyamán végre a nagy nyilvánosság is meghallgathatta a Nagy Imre-per utolsó szakaszának teljes hangfelvételét, ám csak ebből nem lehet teljes képet alkotni az eljárásról.
„Az emberi minőség az, ami megrendítő Nagy Imrénél”
A Nyílt Társadalom Archívum (OSA) Arany János utcai épületében a múlt hétfőtől vasárnap estig tartott a Nagy Imre-per 52 órás magnófelvételének lejátszása a nagyközönség előtt.
Kötelező szabadság mindenkinek
Mö,ö,ö,ö, Vö,ö,ö,ö, Rö,ö,ö,ö, Zsö,ö,ö,ö…. Makogj kedves olvasó, kérlek, önfeledten makogj, vagy mekegj, nekem mindegy, de itt a nyár, ha nem vetted volna észre.
„Te, a Nagy Imre az nem kommunista?”
Egy ismerősöm szerint egyetlen igazán fontos dolog van ma Agyarországon, a Nagy Imre-per hanganyagának lejátszása. Speciel engem jobban izgat, hogy piros hólyagok tűnnek fel és tűnnek el a kislányom arcán, de mivel nem voltunk a heimpálban és nem mondták, hogy bolhacsípés, annyira nem aggódom.
Kozel s távol
Talán nem volt mindenki számára érthető, mit is jelent a MásikMagyarország gondolata. Ami a lényeget illeti, egyik hozzászólónk remekül fogalmazta meg: „Ha jól értettem, akkor az átpolitizált sík mellett, alatt, felett létező hétköznapi – ’másik’ – Magyarországot keresni, hirdetni szándékozik a cikk.”
A tükör
A szegény leány, akit már régóta sanyargattak mostohaszülei, egy esős, ködös nap reggelén fogta magát, és elindult a Varázslóhoz. – Édes lányom – szólt a fehér szakállas, miután végighallgatta a keserves panaszokat –, az én főzeteim és kenyőcseim nagyon sokba kerülnek, de sose búsulj, akad számodra is valamim!
Foncsor
A fecskék ismét eljöttek a nagy erdők mögül, és újra virágzott a sivatag. A dalnok is megérkezett, de már hangszere nélkül. Furcsa dal volt az övé, a Szultánról szólt, de egy másik Szultánról is, a sivatagról, de egy másik sivatag is része volt, és a homokárnyéka mintha nem csak áldozata, de hőse is lett volna a csatáknak.
Ismét forradalom?
Om. Lom. Alom. Dalom. Forr a dalom. Harminckét nap múlva egészen biztosan. Illetve hatvannégy, még hatvannégyet kell aludni, és itt a hétórás Kánaán, ennyi ideig tart majd körülbelül a magyar dal első napja a Sziget első, mínusz első napján.
Requiem a betűkért
Ezt a cikket állva vetem papírra egy pék bolt enyhe félhomályában, én még gyakran használom a papírt, szeretem mikor hallom, ahogy a tollam betűket kanyarít a fehér tengeren. Előttem friss kapucín s egy Csontváry könyvet lapozgatok. A pénztárcámnak kellemes, az eszmei értékének megalázó áron bukkantam rá egy félig poszter, félig képeslapboltban. Leértékelt áru!
Elvilágosodás
Minden tanár frontharcos, különösen azok, akik kicsikkel foglalkoznak. Elvont problémákkal bíbelődni, könyvtárazni, kutatni biztonságos, könnyed elfoglaltság. Mint a hátországi szolgálat a háborúban. De felelősséget vállalni nap mint nap azzal, hogy a következő generációt neveli az ember, irgalmatlanul nehéz.
VIP
Fontos ember vagyok. Szétnyílik a tömeg, ha délcegen érkezem. Bonyolult ügyek futnak át a kezeim között. Szálakat mozgatok. Martalócok lesik szemem villanását. Veszek, és eladok. Levegőt, aranyat, kőbányai kokaint. De ez nem elég! Még fontosabb akarok lenni. Akarok lenni VIP. Ha várnom kell, hát a VIP váróban várjak.
ÖnképzőSör
Megérthetik, hogy a heti téma egyszerűen kihagyhatatlan számomra, hiszen Hrabal feltétlen tisztelőjeként és a cseh kiskocsmák átutazó törzsvendégeként tudom és vallom, hogy nincs jobb szellemi-lelki-fizikai önképzőkör, mint ama cseh kórság, amelyet a helyi lakosság nagy része űz, és amelyben a csehek verhetetlenek évek óta.
A művész nem harap
Ahogy a bénító kánikula az este leszálltával enyhülni látszott, kicsit belepiszkáltunk a menetrendbe, és kulturális buszjáratot indítottunk Budapest egyik legforgalmasabb útvonalán, a 7-es busz nyomdokain, a Blaha Lujza tértől egészen a Móricz Zsigmond körtérig.
Exit F.F.
Szögezzük le rögtön az elején: az utolsó úriemberek egyike volt. E típus hiánycikk: nem gyártják többé. Most, néhány órával utolsó szívdobbanása után még számomra is kérdéses: felemelő vagy letaglózó-e a Sors e szeszélyes kegye, hogy halála percéig ágya mellett ülhettem a párisi Hotel Dieu kórházban, s készíthettem róla e fényképet, az utolsót?
Kedden nem jár a hetes busz
A fogyasztói társadalom legnagyobb ígérete, hogy mindenkiből lehet valaki, még belőled is, drága barátom! Te vagy a megtestesült amerikai álom, luxuskivitelben, ahogy frissen ondolált hajjal nekifeszülsz a menetszélnek a megállóban, igen, igen, látom rajtad, ma nagy dolgok vannak (ki)készülőben!
Pár húr már akad a mai művészet lantján
Az ipari forradalom elhozta azt a fajta robbanást, amikor gépek gyártják a gépeket, s ezzel egy érdekes dolog kerül előtérbe - mit csinálnak az emberek a szabad idejükben? Fellép az olvasás igénye, ekkor jelenik meg a sajtó, a közvéleményt formáló közeg. Ez az a kor, ahol a kultúra árucikké válik.
A Balaton ugrani készül
Izzik az UVB a tarkómon, hiába nyomtam rá kétujjnyit a gyerek méregdrága víz- és mindenálló napkréméből, elképesztő a sugárzás, a bicikliútra rásül a gumi, meg az óriáshangyára leső izgatott gyíkok. Szezon előtti csend: levél se rezdül. Majd csak a hétvégén csattannak a spaletták a bisztrók, büfék, imbiszek ablakán.
Egy mindenkiért, mindenki önmagáért
Van-e olyan, hogy l'art pour l'art? Létezhet-e valami – önmagáért? Cselekedhetünk-e valamit, önmagáért a puszta cselekvésért? Csak úgy? Történik-e bármi, csak úgy, mindentől függetlenül? Egy lepke ártatlan szárnylebbentése például a réten szemlélődő számára az egyik legszebb l'art pour l'art mozdulat lehet, de tudjuk jól, milyen következményekkel járhat...
MásikMagyarország – a kulturált partravetettek hazája
Olyan országban élünk, amelyben semmi sincs a helyén: egyesek szerint elég lenne „normálissá” tenni, mások azt állítják, hogy ki kellene találni, és vannak, akik szerint csak az a baj, hogy nem merünk – vagy nem hagynak minket – elég nagyokat álmodni. A tények sem sokkal vigasztalóbbak.
