Egy disznóvágás margójára
Egy csapat részeg ember hajkurász a hóban egy védtelen malackát, hogy utána borzalmas módon megkínozzák, kivégezzék, apró darabokra szedjék és felzabálják.
Csend legyen!
Nem sűrűn fordul elő, hogy utcazenészek demonstrációt tartanak. Múlt héten mégis megtörtént, igaz, lényegében csak percekig tartott, ám ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy a Moszkva téri demonstráció elérje célját.
Jóból is megárt a sokk
Bonyolult az emberi lélek. Fura emóció-barlang, ahová néha Odüsszeuszként kell utazni, bedugaszolni a fülünket, odakötözni magunkat az árbochoz, s ha át is kelünk az élet-tengeren, a túlparton Ariadnéval találkozunk s elkérhetjük tőle azt a bizonyos fonalat, hogy kijuthassunk a minotauruszi érzéseink labirintusából – most már Thészeuszként. A kevesebb több, mondja az angol (less is more), nálunk ez úgy dívik: a jóból is megárt a sok. Hogy is van ez, de tényleg, van, ami jó dolog, de mégis ártalmas, terhes?
Rákkeltő a sörösdoboz?
A lét egyszerűen borzalmas, szörnyen veszélyes, sőt bátran kimondhatjuk: az élet halált okozhat! Ahogy a hírek után szokták mondani: bár több-kevesebb napsütésre van kilátás, keleten azonban gyakran lesz erősen felhős az ég.
Nem akarok miniszterelnök lenni!
Mit margójára, bele a főoldal közepibe, mivel a múlt hét történései alapján úgy tűnik, némiképp alábecsültem az ékezet változtatásának jogát… Mi több! De ha már így alakult, leszünk szívesek átadni magunkat műélvezetnek, és közösben elmélkedni a Kultúrpárt Egyesület vélt vagy valós jövőjéről!
Majdnem mocsárba fulladt a kisfiú
Ahogy ment, mendegélt, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaviharzott a láphoz. Egy halálra-rémült fiút talált ott, a fekete iszap éppen ebédre szerette volna a kisfiút elfogyasztani. A fiú, nem tehetett mást ordított, mint a fába szorult féreg. Szerencséje volt.
Hangzavar
Nagy baj van, nagyon nagy baj, ez az üzenet. Meg kellene találni a megoldást, hogyan szólaltatható meg a társadalomban az összes szólam úgy, hogy minden egyes hang összhangban legyen a többivel.
Hajrá magyarok!
De most tényleg. Ki gondolta volna még pár évvel ezelőtt, hogy az egyre gyászosabb teljesítményt nyújtó magyar fociválogatottak által okozott csalódássorozatokra éppen a jégkorong jelent majd némi tapaszt sportéletünkben? De így van, Magyarország hokiválogatottja 2009-ben az A-csoportos világbajnokság egyik résztvevője lesz. Úgyhogy felkészülhetünk rá: lassan, de biztosan a jégkorong is a magyar sportkultúra része lesz.
Hat hétig rohadt a kukában a nagymama
Hat hét után már mindenkinek feltűnt a bűz meg a hiányzó kuka, persze nyár volt, igazi szagos nyár, a kerti jerikó-rózsák meg a kerületi újszülöttek soha el nem bomló pelenkái, a bombaként aláhulló darázskörték és az elmaradhatatlan pörköltszag alá szőnyegként terült a halál illata, az igazi férges, húsrohasztó odor.
Önzéshormonok
Nekem, nekem, nekem. Persze, hogy önző alak vagyok. Azt akarom, hogy szeretni tudjam magam, és azt akarom, hogy szeretni tudjak, és azt akarom, hogy szeressenek. Én, én, én. Én? Nem is tudom. Azt mondták a régiek, hogy aki szeretni tud, az nem lehet önző.
Kultúrpártot!
Pünkösd után eggyel szálljon még meg, vagy legalább szánjon még meg a Szentlélek, had gondolkodánk közösen az önzés – mint nemzeti sportág – ősi kérdésén! Önzőzésből írom ezt a publicisztikát is, elirigyelve Kocsis Péter „látogatottságát”.
Földi paradicsom
Természetesen nem a pénz boldogít, ha már, hanem az, amit kap(hat)unk érte. Azaz majdnem mindent és szinte semmit. Majdnem mindent, hiszen azt a pár kivételt kapásból fel lehet sorolni: hit, szerelem, barátok, család, és önmagunk.
A pénz költeményészete
Pénz, zsozsó, lé, dudva, mani. Ez az, ami mindig áthatol mindenen és senkit sem kerül el. De kikerülni sem akarja senki. Attól függ, ki hogyan áll hozzá. Ízlés dolga. Nézhetünk rá így is meg úgy is, de végül mindig beismerjük: nélküle nem megy. Bár nem mindegy, hogyan. Régebben tudtunk Krőzusról, Eldorádóról, aranylázról, s a mai kor már hitelezi, befekteti, forgatja.
Szőlősavanyúság
A szőlő olykor édes, olykor savanyú. A legsavanyúbb szőlő azonban az, amit az ember nem tud leszedni, mert nem éri el. S hogy mi köze ennek a pénzhez és a boldogsághoz? Mindjárt kiderül.
A pénz nem boldog itt
Valahogy búskomor, depressziós, csak lógatja az orrát naphosszat. Aztán hirtelen kereket old, volt-nincs, lelép, meglóg, eltűnik, mint a kámfor. Pedig igazán nem lehet oka panaszra: szeretem, becézgetem, vigyázom minden lépését, sőt van úgy, hogy hozzá sem érek napokig, nehogy rátörjön az a szörnyű anorexia, amely pár nap alatt elviheti szegényt.
Ön boldogabb, mint 1989 előtt?
Azzal kezdtem volna, hogy ha a pénz maga nem is boldogít, de az, amit veszünk érte, az azért néha perszehogy, jobb híján. Aztán kezembe került egy cseh napilap, különös közvélemény-kutatással: az Európai Unió tagállamainak polgárai között felmérést végeztek tavaly, melynek témája a pénznem volt.
Szürreality show
Kit? Kit boldogít a lé, és kit nem? Tetszettek már döbbent unokák előtt mörcsendájz pólóért verekedő nagymamát látni? Nekem volt szerencsém. És volt szerencsém találkozni világszínvonalú jazz zenésszel, aki a nettó háromezer forintos gázsijáért viaskodott a szervezőkkel. Bár ez utóbbi régen volt, most már biztos van az ötezer is…
Az aranyból metszett szemek
Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb, mondta Szókratész, s mennyire igaz! Nézték már a párjuk fülét, hogyan kanyarodik, miközben elszundít? Ránézek a gyermekeimre, ugyanúgy kanyarodik, mint a nejemé. A sikítozó gyerekek a játszótéren, nem csak szép, de jó érzéssel is beburkol, s gondoltak-e arra, hogy nem mindegy, milyen lesz a hullámvasút-jövő képük?
Örökzöld búsongó és kackiás irredenta
Vannak korszakok, amiket bizonyos illatok hívnak elő. Aztán vannak olyan emlékek is, amelyek egy íztől villannak be. De a legerősebb emlék-behívó a hang. A zaj, a zene, a suttogás és az ordítás, egy tányéron megcsikorduló kanál, vagy egy éppen megrepedő tükör is előhívhatja ez emlékezetnyalábokat.
A csábító, aki veszélyt jelent minden szerelmespárra
Csehországban minden év április 30-án immár emberemlékezet óta afféle Boszorkány-éjt ünnepelnek: este a városok zöldellő dombjain és vidéken az erdőszéleken és tisztásokon egyaránt tábortüzek égnek mindenfelé, fiatalok és kevésbé fiatalok sörözgetnek, beszélgetnek, udvarolnak, élvezik az élet szépségét.
A nevezetlen város
Van egy most nevezetlen város a Kárpát-medencében, szép, nagy irodalmi múlttal élő, pontosabban ebből is élő város, üres jelennel. A magyar vidéki városok provincialitásával. Bár az aranykor óta hullámokban fel-feltört a tehetség a városban, az utóbbi időben egyetlen jelentősebb költőt tudott felmutatni.
