Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2009. augusztus 3. 06:05

PZL

A Gossip trió új lemeze magas tápértékű anyag, vagány tánclemez, melynek a produceri munkálatait ezúttal Rick Rubin (Metallica, Beastie Boys, Red Hot Chili Peppers) vállalta magára. A feminista himnuszokra természetesen nemcsak leszbikus sirályok táncolhatnak, hanem férfiak is, elvégre a Music For Mant a férfiaknak ajánlotta a mázsás súlyú énekesnő, Beth Ditto.

Nem egy olyan produkció készült a pop történetében, mely mögött nem volt zenei teljesítmény, csak felpakoltak néhány kövér nőt a színpadra, hogy mindenki röhögjön rajtuk, mint a cirkuszi medvéken, mindenki tud ilyen példákat említeni. Általában a tarka ruhába bújtatott túlsúlyos dívák zenei teljesítményét a show adta el, a zenés megvalósítás másodlagos volt. 

Mielőtt bárki azt hinné, hogy a Gossip duci és feminista image mögött nincs zenei fedezet, sietünk leszögezni, hogy a trió bámulatos módon hozta közös nevezőre a Blondie-féle diszkó new wave-et a funkyval és a garázs-punkkal.
A Beth Ditto, Brace Paine és Hannah Blilie alkotta amerikai trió példásan teljesített, a Music For Men minden száma hatalmas sláger, melyek épp olyan jól szólnak a rózsaszín neonfényű, feminista pinceklubokban, mint a coolság minden együtthatójával rendelkező indie-diszkókban, ahol a DJ-team-ek kötelező partikelléke az Gossip-lemez. 

Beth Ditto zenekara jól körülírható zenei térbe lőtte be a Music For Mant, a White Stripes, a Yeah Yeah Yeahs minimalizmusát helyezte táncos alapokra, hogy a végeredmény olyan legyen, mint a nyolcvanas évek eleji pop new wave produkciók, csak a Gossip nem a fényesre csiszolt diszkó sound felé billentette ki a produkciót, hanem a koszos garázs hangzás lett az áhított eszmény. 

A lemezről kiemelhetjük az összes dalt , még a nyitó Dimestpre Diamond-ot is, mely lassan hömpölygő, visszafogott dinamikájával eltér az album egészétől, mégis: a Music For Man egyik legjobb száma. A második, Heavy Cross már  tipikus Gossip-sláger, talán az év dance-punk felvétele, de erre a címre még számos slágerük esélyes. A szaggatott ritmika ellenére sem esnek szét a dalok, minden számnak jó a húzása, a 8th Wondernek éppúgy, mint a Love And Let Love-nak. 

A Music For Man dalainak bár egységes a hangképe, mégis minden számban vannak váratlan hangszerelési megoldások, úgy hogy kötelezően hozzák az ellenállhatatlan refréneket, és egyéb táncos témákat. És hogy bejön-e a lemez a pasiknak? Nos, akik szeretnek táncolni, azoknak biztos.



Bálnatesthez is tartozhat éteri hang!