Kánya Andrea

2009. augusztus 23.  09:26

Kevéske candy volt szombat este, ellenben sok középső ujj mutogatás és szenzációs roma vonósok, no és persze leszbi csók is - igaz, nem Britney-vel, de azért itt volt Britney is.

Szinte el sem hitte senki azt az abszurd herce-hurcát, ami a Madonna-koncert előtti időszakban történt: mai szemmel már végképp érthetelen, miért akarták máshová helyezni a helyszínt, mikor tegnap este úgy tűnt, a Kincsem Park tökéletesen megfelel egy Madonna-méretű bulihoz.

Abban mégiscsak lehet valami, hogy ez a koncertturné bizony meg van átkozva: a francia tragédia utáni magyar katyvasszal még nem értek véget Madonna stábjának megpróbáltatásai. No de ne siessünk ennyire előre.

Először is el kell mondanom, tegnap este ismét megmutatta valódi arcát az EMBER, és megmutatta azt, képtelen a fegyelmezett viselkedésre.

A fél 6-os kapunyitás természetesen csúszott, és persze lehetett olyanról hallani, aki már előző este sátrat vert a bejárat előtt, és volt, aki reggel óta ott álldogált jó helyre lesve. De a délután 3-4, esetleg 5 órakor érkezők még nem jártak annyira rosszul. Viszont talán az a néhány pofátlan járt a legjobban, akik a legkésőbb érkeztek: az órák óta becsületesen kígyózó sor mellett egyszeriben szétkapták a kordonokat, és egy számukra inkább tetsző, közelebbi „sort” nyitottak páran, így aztán tulajdonképpen némi kényelmetlenebb toporgás után már be is értek a Kincsem Park területére – megjegyzendő, hogy ezalatt egyetlen egy biztonsági őrrel vagy rendezővel sem lehetett találkozni.

Bent aztán még pár kapu és helyezkedhetett az ember, hogy a körül-belül fél 8 után kezdődő Paul Oakenfold-on bemelegítsen.
Róla nem ejtenék sok szót, elég, ha annyit mondok, hogy World Is Mine, és talán mindenki tudja,  mire gondolok: valahogy senki nem akaródzott a Madonna-koncert előtt visszautazni az időben, így türelmesen álldogálva, füttyögve, néha meg-meg mozdulva várta, végre vége legyen a dj picit szánalmas küzdelmének.
És Paul szerencsére abba is hagyta, igaz, nagyon sokáig játszott, de most már tudjuk, miért. A dj levonulása után ugyanis mindenféle emberek jöttek ki a kiugró színpadra ragasztgatni valamit, mindezt két órán keresztül. Még közben kiküldtek egy másik dj-t is, próbálja enyhíteni az egyre inkább lincshangulatú tömeg felháborodását, de a helyzet egyre rosszabb lett.
És talán azt mondhatjuk, simán leköröztük a Városligeti állómaratonosokat – azt hiszem, a Guns N' Roses 3 órás késéséhez kezdett hasonlítani a dolog. Ezalatt az idő alatt csak úgy hullott a nézősereg: sorra vitték ki az ájuldozó lányokat, aztán a megcsappant tömegben este tízre már nem is volt olyan nyomasztó a fülledtség.
Tíz órakor végre valahára elkezdődött a show, és Madonna egyszeriben mindenkivel elfeledtedte a kis kellemetlenséget. És igen, ez volt Magyarország leszenzációsabb koncertje.

Szerencsére Madonna új lemezéről, a Hard Candy-ről csupán néhány dalt játszott, például az album talán egyetlen értékelhető nótáját, a Miles Away-t, vagy a Justin Timberlake-duettet, a 4 Minutest. És bár sokan azt hitték, a turné imidzse is valami ilyen cukorkás, rózsaszínes habos-babos díszlet lesz, szerencsére nem így lett. Elképesztő színpadtechnikai mutatványokat láttunk, kivetítők és videóüzenetek szeretetről, gyűlöletről, figyelmeztetések a világ nagy gondjairól, globális felmelegedésről, rohadék politikusokról. A videóüzeneteken szereplő politikusok mellé STUPID felirattal hívta fel a figyelmünket Hitlerre, Mugabe-ra, John McCain-re. De feltűnt John Lennon és a Dalai Láma is. Persze ők mint a jó oldalon állók.

Madonna néhányszor öltözött csak át, leginkább praktikusan, semmi faxni, a piros kis szoknya első kör után átváltott lila kis nadrágra, de a különböző csizmák és cipők sarkainak megdöbbentő magassága nem változott: Madonna csupán az utolsó 10 percre vett fel egy lapos talpú cipőt. És igen, volt egy rövidke csók is - elkapta és megcsókolta az oldschool Madonna-jelmezbe öltözött táncoslányt.

Ez a nő tényleg elképesztő, fantasztikus, zseniális - nem kell részleteznünk, hogy kevesen fogunk 51 évesen bugyiban ugrálni és énekelni. Ráadásul van benne valami olyan plusz, amit most az élő koncert alatt érthettünk meg igazán: grimaszok, arckifejezések, pillantások, mozdulatok és gesztusok a közönség felé – olyan utánozhatatlan előadóművész Madonna, aki azonnal levesz bárkit a lábáról egy szempillantás alatt.

Nagyon kerek és nagyon tartalmas este volt: felcsendült a Holiday – amely során Michael Jacksonra emlékezett meg egy Jacko-imitátor segítségével - és sok remek régi dal, mint a Human Nature (amely során Britney üzente a vetítőről, hogy ő bizony egy kurva), a Vogue, a Like a Prayer, a Frozen, az Into the Groove - e dal alatt Keith Haring színes kis embereit láthattuk a kivetítőn. Aztán volt még a Die Another Day, a Music, és a La Isla Bonita. És úgy tűnik, az énekesnőnek egyre jobban mennek a gitárórák, mert a Confession Tourhoz képest jóval többször vette kezébe a hangszert.
Az egyik szünet alatt pedig Annie Lennox hangja csendült fel, és a Here Comes The Rain - és az eső egyébként nagyjából tényleg ekkor érkezett.

Az est fénypontja az orosz-roma zenekar, a Kolpakov Trio száma volt. Érezhető volt, Madonna Európában kedveskedni akar egy jó kis balkáni fílinggel, hát sikerült is neki. És míg (látszólag) lehajtott egy vodkát a színpadon, addig egy remek táncosnő szórakoztatott minket.
A You Must Love Me-t is balkáni stílusban, gitárral a kezében, hegedűkísérettel adta elő, és ez tényleg nagyon romantikus volt.

A táncosok is hozták a maximumot - a szombat esti Madonna-élmény minden bizonnyal mindenkit boldoggá tett.

Ugyan a még erővel kinyomakodó, ismételten kordonbontó és már kicsit agresszívebben hazajutni akaró tömegből még elvitt néhányat a mentő, de nagyobb probléma, ha minden igaz nem volt, Madonna sóhajthat egy nagyot.