Cikk nyomtatása

Cikk továbbküldése

2010. január 20. 06:47

P.Z.L.

Két gitáros-énekesnek is lemeze jelent meg, de ez nem azt jelenti, hogy a műfaj reneszánszát éli Magyarországon, inkább a véletlennek tudható be minden.

A véletlen szavai Cseh Tamás majdnem-elveszett lemeze került a boltokba újra, illetve megjelent Zorán 34 dalt tartalmazó dupla válogatás albuma. A két előadónak nem sok köze van egymáshoz, annak ellenére, hogy mindkettőjüknek a hetvenes évek második felében jelent meg első önálló albuma. Mégis egymás mellé terelték őket a véletlen szavai.

Cseh Tamás A véletlen szavai című albuma először 2004-ben jelent meg, az Intuison Records kiadásában, összesen ezer példányban, ami még a szerény hazai lemezeladásokkal összevetve is szerény szám, ráadásul abban az időben úgymond jobban pörgött a CD-ipar. Így aztán afféle szamizdat-kiadványként is felfoghatjuk a lemezt. 

Nem csoda, hogy a Hungaroton úgy döntött, hogy megvásárolja a jogokat, mert ugyebár összenő, ami összetartozik. A lemez a zenei gazdagságával hívja fel magára a figyelmet, Péterdi Péter zongorázik, Másik János bandoneonon játszik, Gayer Ferenc nagybőgőzik, Novák János csellózik, Weszely János dobol, Gémsi Katalin gitározik, Balogh Károly szintetizátoron játszik, Kiss Ferenc hegedül. 

Cseh Tamás szóba hozza az elmúlást, a nagybetűs Időt, a nagybetűs Szerelmet és a mindezekkel összefüggő orgazmust is. Időtlen a lemez hangszerelése, megjelenhetett volna az 1979-es Fehér babák takarodója után is, de persze a szöveghelyek mégis arról árulkodnak, hogy jócskán túl vagyunk már a rendszerváltáson, vö.: Márti, az államtitkár várja az e-maileket. A szintetizátor hangszínei kissé atavisztikusak, és a zenekar alapvetően zenei sztenderdek között mozog, de mégis a két zseniális alkotó, Cseh Tamás és Bereményi Géza kettőse felülírja a vendégszereplések baráti rutinját. 


Meglepően vidám hangvételűek a dalok, annak ellenére, hogy erős a szövegekben lévő szociális érzékenység (fizetéstől fizetésig élünk, mint Dodó néni, de ott van, a hólepte hajléktalan is), és feltűnő, hogy milyen sokszor bukkan elő különböző alakzatokban a halál. A véletlen szavai Cseh Tamás egyik legizgalmasabb munkája, nem konceptlemez, legfeljebb annyiban, hogy afféle állapotrajz a kétezres évek Magyarországáról, afféle szociológiai mintavétel, koldusokról, hajléktalanokról, államtitkárokról, helgákról, ágnesekről, és persze désirékről is.

Zorán 34 dal című dupla válogatáslemeze a teljességgel kecsegtet, miközben alapvetően a kilencvenes és a kétezres évek dalaiból válogat. Ha egy-egy, a szólópálya első periódusában készült dal mégis lemezre (pl. Apám hitte), az később újrahangszerelt koncertfelvétel. Nem könnyű Zoránhoz közelíteni, egyfelől nem vonjuk kétségbe azt, hogy minden lemeze tisztességes, tiszteletet parancsoló, szerethető munka, ugyanakkor soha semmi meghökkentőt nem hallottunk tőle, testvérének, Dusánnak a szövegvilága jórészt általánosságok, bölcselkedések, nem egy esetben finom megfigyelések, de sem szövegekben, sem a zenében nem tapasztaltunk egy-egy ún. radikális gesztust. 

Semmi nincs, amin meghökkennénk. Például Cseh Tamás Levél nővéremnek 2. című lemezén egyszer csak elhangzik a fájdalmasan meghökkentő „a faszomat megmutatom” sor. Cseh Tamás színt vall arról, mit gondol a közélet visszás dolgairól, belemegy a magyarság sorskérdéseibe, vállalja, hogy beszél az 1945 februári kitörésről, vagy a Fehér babákon arról énekel, hogy tucatból volt nyolcadik, azaz végigmentek egy lányon, ami szégyellnivaló, szégyelli is, de mégis beszél róla. Nem megúszásra játszik, mint ahogy az egyébként hangsúlyozom, szerethető, és vállalható életművel rendelkező Zorán. 


Zorán dalai alapvetően Leonard Cohen-iskolához sorolhatóak, melyekben vastagon ott vannak a jellegzetes Presser művek-féle hangszerelési gyakorlatok, zeneileg gazdagabb, kimunkáltabb munkák Cseh Tamás műveinél, ez nem vitatható, ugyanakkor Zoránnál a meccs nem megy életre-halálra, inkább a Dusán-féle Bölcsességek könyvét lapozzuk fel, melyek a pop tartományában kétségtelenül nívós szövegek, de alapvetően inkább kellemesek, mint sem felkavaróak. 

Zorán kulturális intézmény, a válogatás is jól összeszedett munka, elsősorban a presztizs dalokra fókuszált, mintsem a hetvenes évek bódító Zorán-slágereire (pl. Romantikára), ez is rendben van, és tényleg jó meghallgatni újra a Szerelemnek múlnia kellt, az Üzenetet, az a Ne várd a májust, és hát összegzünk ugyebár, ahogy a költő, Dusán írta: ahogy volt, úgy volt.