Varga Julis

2010. december 28.  20:00

Kifejezetten kellemes élményben lehetett részük azoknak, akik tegnap este vették a fáradtságot, és a nagy karácsonyi bejglizaba után kimozdultak egy kicsit.

Karácsony után egy nappal illik egy kicsit megőrülni, kipihenni a pihenést, a családot, a nagy ajándékozást, és kellően előszilveszteri hangulatban mulatni egyet. Hát még akkor, ha mindehhez a Folkfree, a Colorstar és a Carbonfools szolgáltatja a zenét.

A szervezők igen beletaláltak a december 27-i időzítéssel, a helyszín pedig mi más lehetett volna, mint a város kellős közepén fekvő, már-már intézményként működő Gödör klub, ahol már elég korán megjelentek az első rajongók és azok, akik aggódtak a jegyükért. A kezdeti hézagos tömeg viszont így is hamar sűrűvé vált, és okkal.

A Folkfree bemelegítő koncertje után már elég kevés szomjas versenyzőt lehetett látni, a Colorstarnak tehát viszonylag könnyű dolga volt, amikor megőrjítette a közönséget. Kellemes, teljesen vállalható koncertet adtak, egy-két feszengve álldogáló nézőtől eltekintve majdnem mindenki ellötyögött a zenére. A zenekar egyébként jövőre tölti be a 15. életévét, és elmondásuk szerint több különleges, nagy dobással készülnek a kerek évfordulóra.

Éjfélkor pedig, amikor már sem hely, sem levegő nem maradt a koncerttérben, a Carbonfools is nekifutott, hogy azt is megmozgassák, aki addig nem nagyon volt aktív. Titusz zenekara most először mutatta be új albumát a magyar közönségnek, miután megjárták vele Angliát.
Az első sorokat hamar feltöltötték a fiatal lányok, ami nem feltétlenül csak a zenének szólt, hanem nagy valószínűséggel az énekes, Fehér Balázs letagadhatatlan vonzerejének is, de ez a hangulaton semmit sem változtatott.

A koncerten elhangzott pár régi szám, többek között a nagy slágerek is az új nóták mellett, amik a Carbonsoul címet viselő lemezen kaptak helyet. A közönség pedig kajálta a dolgot, nemigen láttam síró embereket, a nagyja pedig kifejezetten jól szórakozott. Törtek az ásványvizes üvegek, ömlött a sör, égtek a kalóriák.

Az új számok hozzák a zenekar eddigi, megszokott stílusát, úgyhogy nagy meglepetés nem történt, aki eddig szerette Tituszt, az ezután sem fog csalódni: megmaradt a pörgős tempó, a csinos énekesfiú, aki ha kell, megőrül a színpadon, és a jóféle muzsika is. Külön élmény volt idősebb Fekete István alkalmi jelenléte  a színpadon, aki a szokott színvonalhoz méltóan fújta el a nótáját.

Nagy megfejtések tehát nem történtek, a világot sem váltotta meg senki, ám az egész este kiváló hangulatban telt, amikor minden ott van, ahol lennie kell. Gondosan tervezett, profi módon kivitelezett koncerteket kaptunk – és ezt is vártuk.

A konklúzió? Még hogy nincs Magyarországon világszínvonalú zene. Hát van, csak észre kell venni.