Kultúrpart

2011. augusztus 10.  14:30

Sokat láthat és tapasztalhat a bátor, aki le mer szakadni a nyájtól.

Nagyon szépen elterveztem a tegnapi napot a Szigeten. Úgy gondoltam, hogy először belehallgatok Prince koncertjébe, majd átmegyek az MR2 Szimfonik LIVE-ra és végül a Leningráddal zárom az estét. Prince elszúrta a tervemet már a legelején, ugyanis egyórás késéssel kezdett, ráadásul alábecsültem a hercegre kíváncsi tömeg méretét, és kicsit sokáig tartott kiverekednem magam onnan. Szerencsére pont időben értem oda a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és több magyar együttes közös koncertjére. Nekik ugye volt egy nagy órájuk, ami visszaszámolt, és a nullánál nem mondta azt senki, hogy még megigazítom a sminkem.

Tehát elkezdődött a koncert, ami fantasztikus volt. Nagyon izgalmas volt hallani, hogy egy szimfonikus zenekar jelenléte mennyivel finomabbá mégis erőteljesebbé teszi az adott zeneszámokat. A koncert során összesen tizenegy előadó lépett fel 2-2 számmal, összesen 23 dal hangzott el. Általános iskolai matematikatudásunkra alapozva joggal kérdezhetjük, hogy hogyan lett a kétszer tizenegyből 23. Volt egy meglepetésvendég is. A színpadon második Balkán Fanatik két száma után belibbent a tegnapi Gesztiváltól felfrissült Geszti Péter, és közösen elénekelték a „Repülj madár, repülj” című számot.

A műszaknak sajnos nem volt elég a műsorvezetők által lebonyolított bájos cseverészés a két előadó közötti átállásra, így két plusz számként megkaptuk a szimfonikusoktól a TV maci és a Kórház a város szélén zenéjét.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon tetszett a koncert. Jónak tartom az ötletet is, ami ezt az egészet lehetővé tette és örülök, hogy láthattam ezt az egészet élőben. Ebből következik, hogy fájó szívvel hagytam ott a világzenei nagyszínpadot, és rettegve léptem rá a Rock-Metal Nagyszínpadhoz vezető útra, ugyanis az nagyon közel vitt a „Prince-esek” hömpölygő tömegéhez. Szerencsére megtaláltam egy utacskát, ami még nem volt eltömítve így odaértem a Leningrád koncertjére.






Óriási tombolás volt az orosz együttessel. Én pár szó kivételével semmit sem értettem a dalszövegekből, de azt olyan meggyőzően énekelték a jó zene mellett, hogy elhittem mindent. Pár embert leszólítottam és megkérdeztem őket, hogy mit keresnek itt. Egy ukrán lány például egy napra érkezett csak Prince és a Leningrád koncertjére – ez utóbbi jobban érdekelte, hiszen akkor még mindkét koncert zajlott. Egy angol fiatalember pedig teljesen véletlenül keveredett a Szigetre, ugyanis egy ukrán nő a vonaton mondta neki, hogy ez van. Aztán félbeszakadt beszélgetésünk, mert a legelőször említett ukrán kislány a nagy tombolás és fejrázás közben majdnem fellökött bennünket.





Az egyetlen dolog, ami engem zavart a Leningrád koncertjében, az volt, hogy amíg ott voltam, egy szót sem szóltak a közönséghez. Egyik szám jött a másik után, és kis idő elteltével nekem már az is jól esett volna, ha oroszul mondanak pár szót. Ezt nem kaptam meg, de a fergeteges zenei élmény attól még megmarad.