3 hozzászólás
rhyrta 2008. április 7. 16:39
Nem tudom, hogy az MTi tudósítója valóban ott volt e a koncerten, inkább úgy érzem, hogy előre megírta a cikket. Az ott lévők nagy része csalódottan távozott, ahogy hallottam, és én is nagyon szomorúan jöttem el. A koncepció volt teljesen rossz, amennyiben Tina Harrod, akinek egyébként remek hangja van,uralta az egész estét. Ha ez a szülinapi koncert lett volna, teljesen rendben lett volna, de az emlékkoncertenek nem igazán igy kellett volna zajlani. Hiszen az ott lévő közönség döntő többségének Jackie mégiscsak a Syriust jelentette, emiatt jöttünk, hogy ebből a korszakból hallgassunk, így emlékezhessünk erre a fantasztikus zenészre. Sokkal több magyar zenész hosszabb ideig tartó jelenléte hiányzott, egy nagy közös zenélés, pld. Tátrai rendkívül halvány volt, ha Ráduly nem jött volna a végén, és nem hangzott volna el két Syrius szám, és a koncert nem egy csodás régi Syrius felvétellel kezdődött volna, talán még a jegy árát is visszakértem volna. Hiszen nem egy Tina Harrod koncertre, hanem Orszáczky MIklós emlékkoncertre váltottam jegyet... Nagyon sajnálom a kihagyott lehetőséget, sajnos vissza nem tér az alkalom, és ezért a rendezőket is komolyan hibáztatom. Sem zeneileg, sem hangulatában nem az volt az este, amit Jackie és több mint 35 éve hű közönsége megérdemelt volna.
szrekuc 2008. április 7. 21:51
A cikk harmatgyenge, de a koncert, úgy érzem, a helyén volt. Jackie életének csak egy része volt a Syrius, meghatározó része,persze, de életének nagy részét mégiscsak kint töltötte. Nekem a tisztelet és szeretet jött le és az, hogy ez egy olyan koncert volt, amit Jackie rakott össze és a hátrahagyott csapat az ő elgondolásai alapján megcsinált; nem hiszem, hogy hűbb Orszáczky emlékkoncert lett volna, ha Syriust játszanak egész este, sőt. Nagyon szimpatikus és megható volt az együttzenélés a különböző zenésztársakkal, én úgy érzem, ez egymás kölcsönös elismerése volt megint csak. És Ráduly, persze, sikert aratott, de nyilvánvalóan nem a levegős fuvolajátékával, hanem a lényével, megjelenésével, azzal, amit képviselt ebben az egyszeri és megismételhetetlen együttzenélésben. Nekem ebből a megható atmoszférából a gitáros srác és a vokál lógott ki és Tátrai tényleg lehetett volna sokkal több. Jackie nemcsak a mienk, de nagyon büszke vagyok arra, hogy ő magyar. És azt hiszem, Tina Harrod (és a banda) hűen tudta megidézni Jackie-t az iránta érzett szeretetükkel, tiszteletükkel. Ez egy korrekt koncert volt, még a vad Syrius-fan párom szerint is.
rhyrta 2008. április 7. 23:27
Igen, az lehet, hogy Jackie rakta össze, de ne felejtsük el, hogy ő a 60. szülinapjára készült. Lehet, hogy ez volt az igazi koncepció, hogy ezen egy gondolatnyit sem változtattak, úgy kellett mindennek történni, mintha ő is ott lett volna, de nem volt ott sajnos, és ezt akárhogy is, de figyelembe kellett volna venni. Nem az egész estés Syrius koncertet hiányolom természetesen, inkább pontosan az együttzenélését a régi zenésztársaknak, külön-külön sokan megjelentek a színpadon, de együtt valamennyien egy pillanatra sem, (Tátrai el is tűnt a végére), ez hiányzott, ez számomra szomorú volt, nem méltó az esthez. De nyilván az is volt a baj, hogy téves elvárásokkal mentem... Hát, mindegy, tényleg csak az bánt, hogy soha vissza nem jön az alkalom, hogy a magyar jazz-élet meghatározó alakjai még egyszer együtt közösen Orszáczkyt idézzék fel. Pedig megérdemelné nagyon.
