Varga Julis

2011. november 21.  16:15

Harmadik napjához érkezett az EUShorts rövidfilmfesztivál, és az eddigi érdeklődést tekintve a szervezőknek nem igazán lehet okuk panaszra.

A pénteki nyitóbuli kellően, már-már kellemetlenül zsúfolt volt, mintha a város összes hipsterét egy helyre fújta volna a szél. A Roham koncertterme meglepően rövid idő alatt telt meg fiatalokkal, akik igen hálás közönségnek bizonyultak mind a magyar Sad Kolibries, mind a svéd dj-páros, az Air France fellépése alatt.

A jó hangulatú koncertek után nem is csoda, hogy a svéd fiúk tegnap kissé elcsigázottan adtak interjút a Kultúrpartnak. Henrik Markstedt és Joel Karlsson először lépett fel Magyarországon, de rendkívül kellemesnek találták a várost és a közönséget is. Budapestből nem láttak még túl sokat, de amit igen, az nagyon tetszett nekik.

Honnan jött az ötlet, hogy ti lépjetek fel a fesztivál nyitóbuliján?

Joel: Pár héttel ezelőtt írtuk valamelyik internetes oldalunkon, hogy helyeket keresünk, ahol fellépnénk. Klág Dávid [a fesztivál egyik koordinátora – a szerk.] válaszolt nekünk, mi pedig szívesen jöttünk, mert ezelőtt még nem jártunk Budapesten, és sok jót hallottunk róla.



A fesztiválról hallottatok már előtte?

Henrik: Nem, de nagyon tetszik az ötlet; az ilyen fesztiválok mindig jó bulik, és kellemes a hangulatuk.

Szerintetek van valami közös a svédekben és a magyarokban?

Joel: Igen. Kedvesek vagyunk. [nevetnek] Természetesen nem tudom, mert még csak egy napja vagyok itt, de a munkám kapcsán ismerek pár magyart, és ők nagyon barátságos és nyugodt emberek.

Mik a jövőbeli terveitek?

Joel: Verseket írni, borozgatni, festegetni... És neked, Henrik?
Henrik: Én megpróbálok befejezni egy lemezt.
Joel: Része lehetek annak a lemeznek?
Henrik: Ha segítesz… [nevetnek]

Mióta dolgoztok együtt?

Henrik: 2005-ben kezdtük a zenekart, de már középiskola óta ismerjük egymást.

Miért választottátok ezt a fajta zenét?

Henrik: Olyan zenét akartunk csinálni, amit mi is meghallgatnánk, és ez ilyen. Ami kellemes, nyugodt, és olyan helyekre visz el, ahova a való életben nem tudnál eljutni.
Joel: Elkezdtünk kísérletezgetni azzal, hogy hangszeres zenét keverünk elektronikussal. Szeretjük a karibi térség zenéjét, ennek a hangulatát próbáltuk megragadni. Főleg számítógéppel dolgozunk, de nem vagyunk technokraták, ugyanis nem igazán értünk hozzá.
Henrik: Ez persze nem túl jó, ha ebben a szakmában dolgozol…

Ha már a technika: mennyire tartjátok fontosnak az internetet?

Henrik: Fontos dolog, de van jó és rossz része is. Manapság már elvárt, hogy egy zenekar vagy egy ismert ember ezen keresztül is kommunikáljon a rajongóival, mi pedig szívesen tesszük, holott az elején még Myspace-oldalt sem akartunk csinálni. De kell, mert így egyszerűbb eljutni az emberekhez, mi pedig sosem voltunk az a zenekar, akik iránt a klasszikus értelemben vett média érdeklődik. De az interneten igen sikeresnek mondhatjuk magunkat. Viszont elég veszélyes dolognak is tartom, mert könnyen adhatja élő kapcsolatok illúzióját, amelyek a való életben nem is léteznek.

Ki a legfőbb kritikusotok?

Joel: A macskám. Egy igazi stúdiómacska. Ha valami nem tetszik neki, akkor azt azonnal észrevesszük.
Henrik: Én sajnos allergiás vagyok a macskákra, Joel macskája viszont valamiért imád, és folyton a közelemben szeretne lenni. Bár ez annyira nem gond, mert ő az egyetlen macska, akitől nem tüsszögök…