Kultúrpart

2011. november 30.  17:00

A különös körülmények között Budapesten felbukkant, Ceciliának nevezett 1697-es Stradivari-hegedűt öt évre Kokas Katalin hegedűművész kapta meg használatra a hangszer új tulajdonosától, Zelnik Istvántól, illetve az általa alapított Aranymúzeumtól.

A mesterhangszert szerdán mutatta be Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára és Kokas Katalin az Aranymúzeumban; este zártkörű hangversenyen is megszólal a Cecilia névre keresztelt hegedű a Kempinski szálló báltermében.



Mint a bemutatón elhangzott, három évvel ezelőtt kínálta fel családi örökségét egy muzsikus Juhos Tibor hangszerésznek. A hegedű ott is maradt a kereskedőnél, aki nekilátott a hangszer alaposabb vizsgálatához; eközben vált mind egyértelműbbé, hogy egy nagyon különleges hangszerről van szó.

Szőcs Géza felidézte, hogy a hangszeren mindössze egy C A rövidítés található. Ez arra utalt, hogy a hangszer az egri érsekség (Capitulum Agriense) tulajdonában volt. Kiderült: a hegedűt Pyrker János egri érsek hozta Magyarországra 1827 szeptemberében Velencéből három másik kimagasló hangszerrel együtt egy vonósnégyes létrehozására. A második világháborút követően, az egri templom újjáépítésekor adták el. A hangszer történetében ezután homályos időszak következett egészen három évvel ezelőtti felbukkanásáig.

A hangszerről hivatalos szakvéleményt is kellett szerezni, ami igazolta a feltételezést: egy valódi Stradivariusról van szó. Londoni és bécsi szakértői vizsgálatok után Angliában ki is állították a tanúsítványt, amely szerint a hegedűt 1697-ben Antonio Stradivari műhelyében készítették, és egy ugyanabban az évben készült, Molitor nevű Stradivariushoz hasonlít, amely egy 2010-es aukción 3,6 millió dollárért kelt el.

Juhos Tibor megmutatta a hangszert Kokas Katalinnak és Kelemen Barnabásnak, akik már elég sok hamis Stradivarival találkoztak. "Ezúttal is pesszimisták voltunk, de kézbe vettem a hangszert, és elvarázsolt, átütő erejű és fényes a hangja, különösen a magas fekvésekben, az e-húrja szerintem veri Barnabás állami tulajdonú Guarnerijét" - mondta Kokas Katalin.

Az első pillanattól kezdve fő szempont volt az értékesítésnél, hogy a hangszer Magyarországon és magyar kézben maradhasson. Belső körökben ekkor már lehetett tudni a Stradivarius létezéséről, de magyar vevőt nem találtak rá. Kokas Katalin és Kelemen Barnabás ekkor kérte Szőcs Géza államtitkár támogatását, hogy segítsen vásárlót találni a hangszerre.

Zelnik István gyűjtőnek, a Délkelet-ázsiai Aranymúzeum alapítójának sikerült felkelteni az érdeklődését, és novemberben meg is vásárolta az Aranymúzeum számára a hangszert. Szőcs Géza Zelnik István vállalását példamutatónak nevezte, hangsúlyozva: reméli, mások is kedvet kapnak arra, hogy az értékek megőrzésében közreműködjenek.

Zelnik István elmondta, hogy azok a fiatal művészek kapnak lehetőséget a Stradivarius használatára, akik kiemelkedően teljesítettek az elmúlt években, így öt évig most Kokas Katalin használhatja a hangszert. A gyűjtő-múzeumalapító hozzátette: missziónak tekinti a magyar zeneművészet támogatását a hangszerrel.

Az MTI érdeklődésére az Aranymúzeum kommunikációs munkatársa elmondta, a Cecilia vételára nem nyilvános, de a Molitor árából lehet következtetni arra, hogy nagyságrendileg mennyit áldozott Zelnik István és az Aranymúzeum a hegedűre.

Forrás: MTI