4 hozzászólás
jobbhorog 2008. május 16. 13:44
Ez egészen elképesztő szar kritika, amely ráadásul maximálisan exhibicionista is.
Nevetséges, hogy csak a feketét és a fehéret képes egymástól megkülönböztetni és nem veszi észre az Up-"tóli" lemezek pozitívumait.
Maga az Up az egyik legjobb REM-album szerintem. AZ, hogy nem olyan döngölős-rockos, mint a Hi-Fi, (amely egyébként valóban kitűnő), semmi problémát nem jelent. Ne lótuszozzon itt ez az idióta, hanem vegye észre a Walk unafraid-et, Az apologist-et és a Daysleepert, ha már a slágereket keresi.
A Reveal nekem sem tetszett annyira, de az Imitation of life (amely nem a kedvencem) szerintem nagyobb sláger volt, mint a Monster bármelyike (tudjuk, a kritikus szerint az még a jó korszak volt...). Az igazán nagy dalok felett (Disappear, Saturn Return, I1ll take the rain) pedig elsiklik, mintha nem is lettek volna.
Az Around the sun is tartlamzott egy "leaving New York"-ot, ami megint csak nagy sláger volt, de azon még több jó nóta volt, mint a Reveal-en: Boy in the well, Final Straw, Electron Blue vagy High speed train.
Na szóval, ezekhez képes az új albumot egy hazug (de mégis igaz) feltámadási kísérletnek minősíteni nem más, mint egy öncélú, csak a kritikus prekoncepciójának igazolására szolgáló vélemény-nyilvánítás. Az új album nem rossz, vannak rajta gyöngyszemek (de szerintem pont inkább azok, amelyek az utolsó 3 albumra hasonlítanak, pl.:Sing for the submarine, Houston) és persze van a sláger a Supernatural superseious, amely nem lesz semmivel sem nagyobb sláger, mint a Leaving New York, vagy a Imitation of life volt.
A lemez legjobb daláról, a Man-sized Wreath-ről pedig meg sem emlékezik.
Szóval egy jó nagy f@szkalappal állunk szemben, és nem azért, amit erről a lemezről írt, hanem azért, amit a korábbiakról.
feedback 2008. május 16. 14:34
Csatlakozom az előttem szólóhoz. Nem mintha védenem kéne, vagy túlzottan elégedett lennék az R.E.M. vagy Jacknife Lee teljesítményével.
Sőt azzal is tisztában vagyok, hogy a kritika egy szubjektív műfaj. Ezért a következtetéseiddel különösebben nem vitatkoznék. Lényegében az háborít fel, hogy az érvelésed, a sztorid már eleve hiányos, hamis vagy torzított információkból tömkelegéből táplálkozik.
Segítségképpen csak egy példa.
Úgy tűnik a producerről még a wikipédia is többet tud nálad:
"Garret "Jacknife" Lee is a Grammy Award winning music producer and remixer. He has worked with a variety of artists, including U2, Green Day, R.E.M., Snow Patrol, Bloc Party, The Hives, Weezer, Vega4 and Editors." stb.
http://en.wikipedia.org/wiki/Jacknife_Lee
Kedves Balázs ez egy középszintű érettségin kevés lenne mostanában.
B.Cs. 2008. május 16. 18:12
Kedves Szálinger Balázs!
Már az előttem szólók is említették, hogy a kritikád - műfajából kifolyólag megengedetten - szubjekítv jellegű, ami nem is lenne baj, ha nem lenne abszolut félrevezető azáltal, hogy tényeket figyelmen kívül hagy. Kezdjük mindjárt azzal, hogy noha a Reveal lemezzel a zenekar addig ismeretlen terepre lépett, remekül oldotta meg a kísérletezős és a slágeres vonal összehangolását, és ezáltal válik az én szememben egy igazi remekművé. Nem kell, hogy tetsszen, de talán nem ártana észrevenni, hogy az album erőssége pont az az atmoszferikus, éteri hangzás, amivel a faszik mondhatni először próbálkoztak pályafutásuk során.
Ami engem inkább szíven ütött, az a U2-ról szóló megnyilvánulásod. Sok, magát rendkívül okosnak gondoló emberke csak a Vertigo-ból indul ki, hogy "nézd má a vén faszokat, hogy próbálnak zúzni"... Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a HTDAAB album nem csak egy számból áll. A Vertigo lendületes nyitódalnak készült, utána lassabb vagy középtempójú, leginkább túlcsordulóan érzelmes (Miracle drug, Sometimes you can't make it on your own, Crumbs from your table, One step closer, Original of the species, Yahweh), vagy éppen szellemes, igazán világi hangzású nóták (Love and peace or else, City of blinding lights, A man and a woman) következnek. Egységesen hangszerelt, de széles palettát megvillantó album, és hidd el nekem, egyáltalán nem izzadtságszagú. Egyszerűen súlya van a zenének, amit leginkább nem az izmos hangzás okoz, hanem maga a fajsúlyos tartalom.
További észrevétel, hogy a cikkből csak a bemutatandó albumról nem tudtunk meg semmit.
jobbhorog 2008. május 19. 17:52
"Az utána következő Up előtt Stipe-ék megváltak Bill Berry dobostól."
Balázs, azért annak utána lehetett volna nézni, hogy Bill miért ment el! Egyrészt beteg volt, másrészt elege volt az egészből. Egy Peter Buck interjúban olvastam, hogy később meg akarták hívni egy koncertre, az elején még ott volt, de a vége előtt távozott, annyira nem érdekelte... Tehát Stipe-ék nem váltak meg Billtől, hanem Bill távozott.
