Szólj hozzá!
Roísin Murphy: dívának lenni nehéz
2008. augusztus 17.
10:14
címkék:
Sziget 2008
Úgy tűnik, az idei Sziget fesztivál az önállósodni akaró, büszke, szólókarrierre vágyó énekesek fesztiválja. Serj Tankian előtt Roísin Murphy diszkódíva koncertjén untuk halálra magunkat.
Roísin Murphy első szólólemezének megjelenésekor sokan azt vallották, remekül beilleszkedik majd az elektronikus tánczenei szcéna díva-szekciójába. Persze, Moloko után könnyű, gondoltam én is.
Roísin molokós időszaka után ugyanis rájött arra, egyénisége, erőteljes hangja tökéletesen megállja a helyét a csapat nélkül is, így a 2003-as utolsó Moloko album után (Statues) elkészítette első szólólemezét, amellyel eltért a korábbi hangzástól. A 2007-es album, az Overpowered dallamvilágában szintén csak nyomokban találunk Moloko-jellegzetességeket, ám mindkét album kellemesnek mondható. A zseniális hangú diszkódíva koncertje azonban közel sem érintette az albumok színvonalát.
fotók: Bátky-Valentin Szilvia
Murphy kisasszony a magyar közönséggel szemben, úgy tűnik, biztosra akart menni: a koncert a Moloko Forever more című számával kezdődik, így sokan azt hisszük, talán hallunk még pár slágert a banda tarsolyából. Nem így történt.
Hogy miért gondolják egyes előadók, hogy zenekaruk hátán felmászva egyedül sokkal jobb lesz, nem tudjuk. Roísin Murphy azonban önmagában édeskevés.
A Moloko szám után következtek a dalok a 2007-es Overpowered, és a 2005-ös Ruby Blue cím albumokról, melyeket otthon hallgatva sokkal hitelesebbnek értékelhetünk, mint a Szigeten tartott koncerten.
A színpadi látványosságot sem elemezhetjük rongyosra, persze az énekesnő azért igyekezett: Madonnát meghazudtoló módon öltözött át dalról dalra: előszőr óriási széles-vállú blézerben, lila fura kalapban, majd fehér fura kalapban, végül rokker bőrkabátban dalolt. Egyébként Roísin csodásan táncol, akárcsak a vokalista lányok, akik amúgy gyanúsan hasonlítottak a tömegben ugrándozó tinikre, szóval, ha már Roísion kalapol, talán a lányoknak is illett volna valami göncöt adni.
Az diszkós basszusok után hipp-hopp átmentünk valami lagymatag, unalmas lötyögésbe, és Roísin Murphynek hiába van jellegzetes, fasza hangja, a díva mégsem volt ott.
Persze, a csajok és fiúk a nézőtéren azért táncoltak, tapsoltak, örültek, ám a dalokat nagyon kevesen énekelték: Az egy órás koncert hirtelenjében véget ért, és sajnos nem azért tűnt úgy, hogy elröppent az idő, mert a koncerttől eldobtuk az agyunkat, hanem, mert egyszerűen nem tudtunk odafigyelni.
Szóval, dívának lenni nehéz.
