P.Z.

2009. február 24.  07:09

Ha az olvasó hajlandó mérlegelni és felállítani egy hiánylistát, a könyv elérte a célját – olvashatjuk a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyv előszavában. Szimpatikus hozzáállás, hisz minden pop-kulturális lista legfeljebb vitaindító lehet.

Vannak klasszicizálódott albumok (pl. Beatles: Revolver), de csak játékként értelmezhető, hogy egy kritikus kollektíva éppen ezt a Beatles-albumot hozza ki „leg”-lemeznek, vagy éppen a Sergent Pepperst, vagy: nem is Beatlest, hanem mondjuk Pink Floyd The Wall-ját. Így aztán a magyar toplemezeket katalogizáló gyűjtemény sem lehetett hibátlan. A magazinok (és könyvszerkesztők) ambíciózus listái csak afféle játékok, amelyek arra jók, hogy vitára serkentsenek, és hogy mi, olvasók revízió alá vegyük a kijelentéseket, és ezzel mintegy részesei legyünk a kellemes játéknak.

A 303 magyar lemez óriási vállalás, épp itt volt az ideje, hogy valakik összeállítsanak egy ilyen munkát, pop-kulturális jelentősége nagy, hatalmas információmennyiséget mozgatott meg a megvalósító stáb, jórészt korrektek a lemezleírások. Nyilvánvaló, hogy volt, aki interjúzott az alkotókkal, és előkerült egy-egy olyan információ is, melyet még nem igen írtak meg, szóval: fontos könyv került a kezünkbe. Jól áttekinthető a rendszere, a legfontosabb albumok esetén kis boxokban közlik a tracklistát, de a szerkesztők tesznek egyéb ajánlatokat is egy-egy előadótól.

Alapjában véve értékelvű a válogatás, nagy találati aránnyal mutatták fel a fontos albumokat – a 303 magyar lemez nagy része valóban fontos munka.
Ha egy-egy lemez pop-kulturális beágyazottsága erőteljes volt, annak ellenére, hogy kizárólag a szórakoztatás volt a célja (például a Neoton Familia és Dolly Roll esetében), akkor helyet kapott a kiválóságok listáján. Egy-egy témáról jórészt azok írtak, akik motiváltak voltak, vagy éppen érintettek lehettek az adott tárgykörben, behatóan ismerték az adott életművet. 

Minden lista vitára inspirál, mi is beszálltunk a játékba. Vitaanyagunk alant olvasható.

1. Problémákat vet fel, hogy kislemezeket is raktak a nagylemezek közé, még ha a Trabant kislemez „nagylemezértékű" is. Ezzel a szerkesztők megbontották a koncepciót, azaz nem következetesek. Erről bizonyára sokat vitázott a stáb, aztán végül úgy döntöttek, hogy helyet adnak néhány emblematikus kislemeznek. Ezeket mi függelékben közöltük volna.

2. A borítóval ellátott, és pénzért árult fél-profi kazettáknak helye van a könyvben, hisz a kazetta gyakorlatilag lemezértékű mű, kb. negyven perces hangzóanyag, ún. kvázi-lemez. Viszont ha egy hangzóanyagnak van CD-verziója is, akkor miért a kazetta-borító szerepel a könyvben? Lásd: a Leukémia Közel a fejhajlító géphez című borítóját.

3. Míg a hetvenes és nyolcvanas évek klasszicizálódott, nagy példányban elfogyott lemezei közül számolatlanul maradtak ki albumok, addig az elmúlt tíz év pop-kulturális hatásokat nem eredményező, eladásokban kimutathatatlan, részint a haveri kör zenekarainak munkássága zavarba ejtően felülreprezentált.

4. A folk és jazz albumokat egy másik kötetbe vagy függelékbe kellett volna szervezni. Ugyanis nem illeszthetők be a pop kategóriájába. Vannak persze határesetek szép számmal, de akkor a Ferencsik János vezényelte IX. szimfóniának is itt lett volna a helye, mert "valahol az is pop".

5. Bár az előszó tisztázni próbálja a játékszabályokat, a mi játékszabályaink szerint a válogatások nem "lemezértékű" anyagok. Szerintünk kizárólag az ún. sorlemezeknek van helyük egy ilyen listán. A táncdalszerzők válogatáslemezei a pop perifériáján találhatóak, ráadásul nem is önálló pop-entitások, ezért az „egyéb” kategóriába kellett volna besorolni, afféle függelék gyanánt. Ezek a lemezek nem önálló entitások, azaz nem albumok.  

6. Nem kell szeretni a Sex Actiont, de 1992 és 1993-ban jórészt ők tematizálták a magyar rockzenét, és leföldelték a The Cult és Guns N’ Roses gerjesztette energiákat a magyar talajban. Az első lemezüket, mint trendteremtő albumot hiba volt kihagyni. 

7. Érthetetlen az is, hogy a Karteltől miért nincs rajta sem az Egyenesen a gettóból, sem a Jégre teszlek („Az első 15 a második arany”), ezzel szemben ráraktak egy válogatáslemezt, mely ugyebár nem sorlemez, márpedig egy ilyen válogatásnak kizárólag a sorlemezekből kéne hogy álljon.

8. Szerepel nagyon helyesen az Edda 1980-as, platina státuszú, az egész korszakot tematizáló albuma, ugyanakkor nem szerepel a 2-es Edda-lemez, mely tovább erősítette az Edda pozícióit, olyan klasszikusokkal, mint a Hűtlen, a Kölyköd voltam, a Keselyű, a Torony, stb… Az Edda ezzel a 2-es lemezzel lett  nagyhatalom, ráadásul érettebb is mint az első munkájuk. 

9. Zavarbaejtően felülreprezentált a Kispál és Borz, illetve Lovasi András. 5 lemez+ Bandi a hegyről szólólemez és Kiscsillag album = 7 Lovasihoz köthető cucc (!). Ez a személyi kultusz a könyv egyik legnagyobb botránya. Azt a benyomást kelti, mintha a magyar popzene lassan 50 éves történetének  legfontosabb figurája Lovasi András lenne. Tehát: Presser, Bródy, Szörényi, Nagy Feró, stb. elbújhat Lovasi András zsenialitása mellett? Vicces. 
A Kispál a kilencvenes évek egyik kulcszenekara a Tankcsapda mellett, ahogy mondani szokás: ez ennyi. Lovasinak sem tett jót a körülötte kialakított szektás haveri rajongás, mert mint láthatjuk, a Kispál jelen állás szerint kifulladt.

10. A Tankcsapda A legjobb méreg című lemez megjelent külön is (kazettán bizonyosan), itt a Punk and Rollal közös öszvér borítót rakták be. Miért nem az önálló mű borítóját?

11. A nyolcvanas évek első felében nem egy egy szintetizátoros szólólemez jelent meg. Ez mindenképpen trend-jellegű volt. Presser: Electromantic, Benkő: Lexikon I-II., Balázs Fecó: Regiszter. Legalább az Eletromantic felkerülhetett volna a válogatásra.

12. Feltűnő, hogy nincs rajta a P.Box Kő kövön című lemeze, mely az egyik legjobban sikerült magyar hard-rock album, az első igazi heavy metál borítóval, egy lovát ugrató lovaggal. Az album megkésett munka, de a maga nemében talán a legjobb magyar hard-rock lemez. Elképesztően sok slágert tartalmaz, a P.Box visszahozta 1-másfél évre a nagy csöves korszakot, furcsa féregjáratot teremtve az időben – szóval, jelenség szinten is értelmezhető volt a dolog. A zenekar telt házak előtt játszott, amit részint annak is köszönhettek, hogy az István a király bemutatója után a P.Box felvette repertoárjába a rockopera keményebb számait. 1983-ban ők voltak az igazi P.Mobil.

13. Azt, hogy a stáb kiszavazta a P.Boxot, magyarázható azzal, hogy konzervatív anyag a Kő kövön, de a P.Mobil Mobilizmójának negligálása komoly hiba. A P.Mobil volt a legmenőbb „fekete bárány”, a zenekar első lemezének megjelenése kisebb kulturális szenzáció volt, arról nem is beszélve, hogy a lemez igen jól sikerült. Nem lett nosztalgia-parádé, Lóri nagyon bölcsen sok új dalt is a lemezre válogatott, frissnek hatott az album, ráadásul kereskedelmi siker is volt.

14. A D. Nagy –féle Bikini repertoárjából nagyon helyesen választottak egy lemezt, a zenekar hatása a magyar popra jelentős, annyi „igényes rádióbarát” slágert gyártottak, mint senki más, mégis: az 1985-ös keltezésű Ezt nem tudom másképp mondani-lemez fényévekkel jobb, sőt: az a lemez a magyar pop-new wave egyik kulcslemeze, Trunkos, Nagy Feró és Németh Alajos trió szerzői csúcspontja.

15. Cseh Tamástól szerepeltetik a Levél nővéremnek és Levél nővéremnek II-t. Ez korrekt. Ugyanakkor felvették a listára a Műcsarnokot, mely meglátásunk szerint a leggyengébb CST-lemezek egyike. Viszont nincs rajta „Levél”-lemezek melletti másik főmű, a Frontátvonulás. A Frontátvonulás kihagyása merész húzás volt, a kötet egyik legfájóbb hiányossága.

16. Az Omegát letudják az első három lemezzel, pedig az európai hírnevet jelentő Időrabló és a „majdnem világhíres” Csillagok útján igen is része a kánonnak – szintén fájó hiányként kell értékelnünk.

17. Piramistól csak a debütáló album és A nagy buli szerepel. A zenekar minden idők egyik legjobb magyar konceptlemezével, az Erotikával a magyar kemény rockezene egyik csúcsteljesítményét alkotta meg. Érdemes meghallgatni.

18. Fontos megemlíteni: az 1980-ban újjáalakult Hungáriának bár az „első két lemeze” szerepel az összeállításban, a legjobb munkájuk mégis a koncept-albumnak sem utolsó, a magyar szocreált felülfogalmazó Aréna című album volt. Sokkal cool-abb, dögösebb és intellektuálisabb volt az első kettőnél, sokan „new wave” albumnak is tartják, ami persze túlzás.

19. Kár, hogy a magyar progrock egyik fétislemeze, az East első albuma helyett a Rések a falont válogatta be a szerkesztő. A hármas albumot maga a zenekar sem tartja sokra. Persze, abszolút helye van a válogatáson, ugyanakkor, ha már csak egy East kerülhetett fel, akkor mindenképpen az 1981-es Játékokat illett volna kiemelni.

20. A dallamos sláger-rockot művelő V’Moto-Rockot nem lehet elintézni egy válogatáslemez megemlítésével, mindenképpen illett volna beemelni a 2-es albumot és a Gyertyákat. Nem győzzük hangsúlyozni: a válogatáslemez kizárólag kereskedelmi kategória, nincs köze az életműhöz.

21. Ákos valóban megosztó figura, de az, hogy megússzuk a dolgot egy best of-kritikával, sajátos szerkesztői felfogásról tanúskodik. Ákos a kilencvenes évek és az új évezred egyértelműen legsikeresebb férfi előadója, így bizonnyal kiérdemelte volna, hogy az ún. „rádióbarát igényes rockzenében” kifogástalanul teljesítő Indiántánccal vagy a Beavatással szerepeljen a popválogatottban.

22. A nyolcvanas évek magyar ska-hullámából csak a Fórum kislemeze szerepel. Skanzelizé, Fals, stb. Nekik is voltak kazettáik.

23. Hiányzik továbbá az indusztriális vonulat: Art Deco, CMC...

24. A KFT-től az első négy albumának helye lett volna a könyvben– szerencsére a bekerült az Üzenet a liftből/Fodrász és a Bál az operában. Érthetetlen, hogy miért nincs rajta a Macska az úton, mely az első magyar újhullámos lemezünk volt, a botrányos, meztelen fotókkal. Szintén nem értjük, hogy miért felejtették el a nyolcvanas évek közepének egyik legnagyobb kereskedelmi sikerét, a fogyasztói szocializmust kifigurázó Siker, pénz, csillogást.

25. A kabaré albumoknak és a gyereklemezek az "egyéb kategóriában" lett volna a helyük.